Read Ebook: The Rover Boys in the Air; Or From College Campus to the Clouds by Stratemeyer Edward

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 1707 lines and 58271 words, and 35 pages

Translator: Lajos R?cz

Produced by: Albert L?szl? from page images generously made available by the Library of the Hungarian Academy of Sciences

KULTURA ?S TUDOM?NY

ROUSSEAU

EGY MAG?NOS S?T?L? ?LMODOZ?SAI

FORD?TOTTA R?CZ LAJOS

BUDAPEST

FRANKLIN-T?RSULAT

MAGYAR IROD. INT?ZET ?S K?NYVNYOMDA

KIAD?SA

ROUSSEAU

EGY MAG?NOS S?T?L? ?LMODOZ?SAI

FORD?TOTTA

R?CZ LAJOS

BUDAPEST

FRANKLIN-T?RSULAT

MAGYAR IROD. INT?ZET ?S K?NYVNYOMDA

KIAD?SA

FRANKLIN-T?RSULAT NYOMD?JA.

BEVEZET?S.

Els? s?ta.

Egyed?l vagyok h?t itt a f?ld?n s nincs t?bb? se testv?rem, se felebar?tom, se bar?tom, se egy?b t?rsas?gom magamon k?v?l. A legt?rsas?gosabb l?nyt, aki a legjobban szerette az embereket, k?zmegegyez?ssel sz?mkivetett?k a f?ldr?l. Furfangos gy?l?let?k kis?t?tte, hogy micsoda gy?trelem lehetne ?rz?keny lelkem sz?m?ra a legkegyetlenebb ?s er?szakosan mindama k?tel?keket sz?tszak?tott?k, amelyek ? hozz?jok f?ztek. M?g ?nmagok ellen?re is szerettem volna az embereket. ?k csak ?gy vonhatt?k ki magokat szeretetem el?l, hogy megsz?ntek emberek lenni. ?gy h?t most idegenekk?, ismeretlenekk?, sz?val senkikk? lettek sz?momra, mivel ?gy akart?k. De vajjon, elszak?tva t?l?k ?s mindent?l, mi vagyok ?n magam? Ime, most ennek kutat?sa v?r re?m. Szerencs?tlens?gemre nem foghatok addig ebbe a vizsg?latba, m?g egy pillant?st nem vetek helyzetemre. Ezen a szeml?l?d?sen sz?ks?gk?pen ?t kell haladnom, hogy t?l?k ?nmagamhoz ?rkezzem.

Tizen?t, s?t t?bb ?ve, hogy ebben a k?l?n?s helyzetben vagyok, de m?g ma is ?lomnak t?nik fel el?ttem. Egyre azt k?pzelem, hogy tal?n valami em?szt?si baj gy?t?r, kellemetlen ?lmokkal k?zk?d?m ?s hogy gy?trelmemt?l er?sen megk?nnyebb?lve fogok f?l?bredni, amikor majd ?jra bar?taim t?rsas?g?ban leszek. Igen, k?ts?gk?v?l, an?lk?l, hogy ?szrevettem volna, ?t kellett ugornom az ?brenl?tb?l az alv?s, vagy ink?bb az ?letb?l a hal?l ?llapot?ba. Kiragadva, nem tudom: hogyan, a dolgok rendes ker?kv?g?s?b?l, ?gy r?mlett, hogy megfoghatatlan k?oszba zuhantam al?, ahol mitsem tudok ?szrevenni s min?l ink?bb gondolkozom jelenlegi helyzetemen, ann?l kev?sbb? birom meg?rteni, hol vagyok.

Eh, hogyan l?thattam volna el?re a v?gzetet, amely re?m v?rt? Hogyan foghatn?m azt m?g ma is f?l, amikor annak zs?km?nya vagyok? F?ltehettem-e j?zan ?sszel, hogy egyszer majd ?n, ugyanaz l?v?n, aki val?k, ugyanaz, aki m?g most is vagyok, a legcsek?lyebb k?ts?g n?lk?l egy sz?rnyeteg, egy m?regkever?, egy gyilkos h?r?be ker?l?k s mint ilyennel b?nnak majd velem; hogy az emberi nem borzad?lya, a cs?csel?k j?t?kszere leszek; hogy mindaz az ?dv?zl?s, amellyel a j?r?kel?k engem fogadnak, csak abb?l fog ?llani, hogy lek?pnek; hogy egy eg?sz nemzed?k k?zmegegyez?ssel azzal fog mulatni, hogy engem ?lve eltemessen? Amikor ez a k?l?n?s felfordul?s bek?vetkezett, eleinte - mivel k?sz?letlen?l tal?lt - eg?szen megzavarodtam t?le. Felindul?saim, m?ltatlankod?som oly ?rj?ng?sbe ejtettek, amely csak t?bb mint t?z ?v mulva birt lecsillapulni; ?s ezalatt az id? alatt t?ved?sb?l-t?ved?sbe, hib?b?l-hib?ba, balgas?gb?l-balgas?gba esve, oktalans?gaim ?ltal sorsom ir?ny?t?inak megannyi fegyvert szolg?ltattam kez?be, amelyeket ?k ?gyesen felhaszn?ltak, hogy azt visszavonhatatlanul sz?nd?kuk szerint ir?ny?ts?k.

J? darab ideig ?poly er?szakosan, mint hi?ba verg?dtem. ?gyess?g n?lk?l, ravaszs?g n?lk?l, alakoskod?s n?lk?l, okoss?g n?lk?l ?szinte, ny?lt, t?relmetlen, hevesked? ked?llyel l?v?n felruh?zva, verg?d?semmel csak ann?l jobban belebonyol?dtam a h?l?ba ?s sz?netlen?l ?jabb alkalmat ny?jtottam nekik t?rbeejt?semre, amelyet ?k nem mulasztottak el kizs?km?nyolni. V?gre, mikor ?reztem, hogy minden er?fesz?t?sem hi?baval? ?s hasztalanul gy?tr?m magamat, az egyed?li elhat?roz?shoz folyamodtam, amely m?g h?tra volt sz?momra, hogy t. i. al?vetem magam v?gzetemnek ?s nem rugdal?zom t?bb? a k?nyszer ellen. Ebben a megnyugtat? gondolatban minden bajom?rt k?rp?tl?st tal?ltam ama b?kess?g ?ltal, amelyet az szerzett s amelyet az ?poly k?nos, mint eredm?nytelen ellen?ll?s folytonos munk?j?val nem tudtam el?rni.

Egy m?s dolog is hozz?j?rult ehhez a b?kess?ghez. ?ld?z?im, minden furfangoss?guk mellett is, figyelmen k?v?l hagytak egyet, amit haragjok elfeledtetett vel?k, hogy t. i. annak hat?sait annyira fokozz?k, hogy f?jdalmaimat sz?net n?lk?l t?pl?lhass?k ?s meg?j?thass?k, mivel egyre valami ?j t?mad?st int?znek ellenem. Az?ltal is markukban tarthattak volna, ha el?g ?gyesek arra, hogy a rem?nys?g egy sugar?t fenntarts?k sz?momra. Vagy m?g az?ltal is j?t?kszer?kk? tehettek volna, ha valami hamis csal?tket tartanak el?m s azut?n a csal?dott v?rakoz?s r?v?n egyre ki?jul? gy?trelemmel sebzik meg sz?vemet. De ?k el?re kimer?tett?k ?sszes seg?dforr?saikat; mitsem hagyva sz?momra fenn, ?nmagukt?l is mindent elraboltak. A r?galmaz?s, a s?rbatipr?s, a kinevet?s, a gyal?zat, amellyel elhalmoztak, ?poly kev?ss? k?pes m?r fokoz?dni, mint enyh?lni; egyform?n k?ptelenek vagyunk: ?k annak s?lyosb?t?s?ra, ?n pedig arra, hogy kivonjam magamat al?la. Annyira siettek nyomor?s?gom kelyh?t csordultig megt?lteni, hogy az ?sszes emberi hatalom, a pokol minden ravaszs?g?t?l t?mogatva, sem b?rna m?r semmit hozz?adni. M?g a fizikai f?jdalom is nemhogy n?veln? gy?trelmeimet, hanem csak elt?r?tene azokt?l. Tal?n, ha sikolt?sokra ind?tana, megk?m?lne a s?hajtoz?sokt?l ?s testi keserveim eloltan?k sz?vem keserveit.

Mit?l f?lhetn?k m?g r?sz?kr?l, miut?n mindent elv?geztek? Miut?n nem tehetik m?r rosszabb? ?llapotomat, semmi r?m?letet sem kelthetnek t?bb? bennem. A nyugtalans?g ?s ijeds?g oly bajok, amelyekt?l ?r?kre megszabad?tottak engemet; ez bizony?ra megk?nnyebb?l?s. A val?di bajok kev?s hat?st tesznek r?m; k?nnyen elhat?rozom magam azokkal szemben, amelyeket ?rzek, de nem azokkal szemben, amelyekt?l tartok. Nekivadult k?pzeletem ?sszezavarja, felforgatja, kiterjeszti ?s n?veli ?ket. V?r?suk sz?zszor jobban gy?t?r, mint jelenl?t?k ?s a fenyeget?s rettenetesebb re?m, mint maga a csap?s. Mihelyt lesujtanak, az esem?ny megfosztv?n azokat mindatt?l, amivel a k?pzelet felruh?zta, val?di ?rt?k?kre sz?ll?tja le ?ket. Ilyenkor j?val csek?lyebbeknek tal?lom ?ket, mint ahogy el?re k?pzeltem ?s m?g szenved?sem k?zben is n?mi enyh?let ?rz?se sz?ll meg. Ebben az ?llapotban, mid?n megszabad?tva minden ?j f?lelemt?l ?s f?lmentve a nyugtalans?gt?l, semmi rem?nys?g sem csalogat, a puszta megszok?s elegend? lesz arra, hogy napr?l-napra elviselhet?bb? tegyen r?m n?zve egy oly helyzetet, amelyet semmisem tehet m?r rosszabb? ?s amint az ?rzelem az id?tartam folyt?n eltompul, nekik sincs t?bb eszk?z?k annak f?l?j?t?s?ra. Ime, ily j?t tettek ?ld?z?im velem, mid?n m?rt?ktelen?l kimer?tett?k gy?l?lk?d?s?k ?sszes fegyvereit. Minden hatalmukt?l megfosztott?k magokat f?l?ttem s ezent?l fittyet h?nyhatok nekik.

M?g nincs k?t h?napja, hogy a teljes nyugalom visszasz?llt sz?vembe. R?g?ta semmit?l sem f?ltem t?bb?; de m?g rem?ltem ?s ez a rem?ny, most ?polva, majd megcsalatva, volt az oka annak, hogy ezer k?l?nf?le szenved?ly sz?netlen?l ostromolta sz?vemet. Egy ?poly szomor?, mint v?ratlan esem?ny v?gre kiz?rta sz?vemb?l a rem?ny e v?kony sugar?t ?s felt?rta el?ttem itt alant ?r?kre, visszahozhatatlanul kiszabott v?gzetemet. Ett?l kezdve minden fenntart?s n?lk?l megnyugodtam sorsomban ?s ?jra megtal?ltam a b?k?t.

Mihelyt eg?sz kiterjed?s?ben gyan?tani kezdtem a cselsz?v?nyt, ?r?kre elvesztettem azt a rem?nyt, hogy a nagy k?z?ns?get m?g ?letemben helyes ?tra t?r?tem a magam dolgai fel?l, de m?g ez a nyomravezet?s is, minthogy nem lehet k?lcs?n?s, ezent?l eg?szen hi?baval? lenne r?m n?zve. Az emberek hasztalan akarn?nak hozz?m visszat?rni, nem tal?ln?nak f?l t?bb?. Azzal a megvet?ssel, amelyet bennem keltettek, ?rintkez?s?k ?lvezhetetlen, s?t terhes lenne r?m n?zve s sz?zszor boldogabb vagyok mag?nyomban, mint vel?k ?lve lehetn?k. Sz?vemb?l a t?rsas?g minden ?des ?rz?seit kit?pt?k. Ezek nem csir?zhatnak ki ?jra az ?n koromban; m?r f?l?tte k?s?. Ak?r j?t, ak?r rosszat tesznek ezent?l velem, r?sz?kr?l minden k?z?mb?sen ?rint ?s b?rmit cselekedjenek, kort?rsaim ?r?kre semmik maradnak sz?momra.

Nagyon kev?s nap m?lik el, hogy ?jabb elm?lked?sek meg ne er?s?ten?nek abban, mennyire t?vedtem, mid?n a k?z?ns?gnek helyes ?tra t?r?s?re sz?m?tottam, hacsak egy m?s korban is; mivelhogy engemet illet?leg oly kalauzok vezetik, akik sz?ntelen?l ?jakkal cser?l?dnek fel ama test?letekb?l, amelyek ellenszenvvel viseltetnek ir?ntam. Az egyes emberek meghalnak, de a kollektiv test?letek nem halnak meg. Ugyanazok a szenved?lyek itt tov?bb ?r?kl?dnek ?s l?ngol? gy?l?let?k, mely halhatatlan, mint az a d?mon, amely azt sugallja, mindig egyforma er?vel m?k?dik. Ha ?sszes mag?nellens?geim halva lesznek, az orvosok, az orat?ri?nusok m?g ?lni fognak ?s ha majd csak ez a k?t test?let marad ?ld?z?m?l, bizonyos lehetek fel?le, hogy hal?lom ut?n nem hagyj?k jobban b?k?ben az eml?kemet, mint a hogy hagyt?k ?letemben szem?lyemet. Az id?k haladt?val az orvosok, akiket val?ban megs?rtettem tal?n, lecsillapodhatn?nak; de az orat?ri?nusok, akiket szerettem, akiket becs?ltem, akikbe teljes bizalmamat vetettem ?s akiket sohasem s?rtettem meg, az orat?ri?nusok, ez egyh?zi ?s f?lig szerzetesrendi f?rfiak, ?r?kre engesztelhetetlenek lesznek, az ? saj?t m?lt?nytalans?gok alkotja szem?kben b?n?met, amelyet ?nszeretet?k sohasem fog nekem megbocs?tani, a nagyk?z?ns?g pedig, amelynek inger?lts?g?t sz?net n?lk?l gondosan t?pl?lni ?s ?leszteni fogj?k, nem fog n?lukn?l el?bb lecsillapodni.

Minden elv?geztetett sz?momra a f?ld?n. Sem j?t, sem rosszat nem lehet itt t?bb? velem cselekedni. Semmi rem?lni- vagy f?lnival? sem marad t?bb? sz?momra fenn e f?ld?n s ?n szeg?ny, szerencs?tlen, de Istenhez hasonl?an szenved?smentes haland?, nyugodt vagyok az ?rv?ny m?ly?n.

M?sodik s?ta.

Miut?n teh?t arra az elhat?roz?sra jutottam, hogy le?rom lelkem szok?sos ?llapot?t, a legszokatlanabb helyzetben, amelyben valaha haland? lehet, e v?llalkoz?som v?grehajt?s?ra semmi egyszer?bb ?s biztosabb m?dot nem l?ttam, mintha h?s?ges lajtsromot vezetek mag?nos s?t?imr?l ?s azokr?l az ?lmodoz?sokr?l, amelyek azokat kit?ltik, amikor fejem teljesen szabad ?s gondolataim ellen?ll?s ?s fesz?ly n?lk?l k?vethetik kedvenc hajlamaikat. A mag?nynak ?s elm?lked?snek ezen ?r?i az egyed?li ?r?i a napnak, amikor teljesen a magam? vagyok, a magam? minden elsz?r?d?s n?lk?l, akad?ly n?lk?l ?s amikor igaz?n elmondhatom, hogy az vagyok, amiv? a term?szet rendelt.

Csakhamar ?reztem, hogy szerf?l?tt sok?ig k?stem e terv kivitel?vel. Kev?sbb? ?l?nk k?pzeletem nem lobban m?r ?gy l?ngra, mint hajdan, ama t?rgy szeml?let?n?l, amely azt mozg?sba hozza, kev?sbb? m?morosodom meg az ?lmodoz?s delirium?t?l; t?bb visszaeml?kez?s, mint ?j alkot?s van abban, amit ezent?l l?trehoz; lanyha lankadts?g b?gyasztja el minden k?pess?gemet; lelkem csak k?nosan tud roskatag h?vely?b?l magasra sz?kellni ?s ama j?v? ?llapot rem?nye n?lk?l, amely ut?n ?h?tozom, mivel ?rzem, hogy jogom van re?, csup?n eml?kez?sekben ?ln?k. ?gy teh?t, hogy magamat hanyatl?som el?tt vizsg?lhassam, legal?bb n?h?ny ?vvel azokba az id?kbe kell visszasz?llnom, amikor itt alant minden rem?nyemet elvesz?tv?n ?s nem tal?lv?n t?bb? a f?ld?n t?pl?l?kot sz?vem sz?m?ra, lassankint hozz?szoktam ahhoz, hogy azt saj?t l?nyeg?vel t?pl?ljam ?s minden eledel?t ?nmagamban keressem.

Ez a seg?lyforr?s, amely f?l?tte k?s?n jutott eszembe, oly term?kenny? lett, hogy csakhamar minden?rt k?rp?tolni tudott engem. Az ?nmagambat?r?s szok?sa v?gre elfeledtette velem bajaim ?rz?s?t, s?t majdnem eml?k?t is; ?gy saj?t tapasztalatomb?l tanultam meg, hogy az igazi boldogs?g forr?sa benn?nk van ?s semmi emberi hatalom sem k?pes re?, hogy igaz?n nyomorultt? tegye azt, aki tudja akarni, hogy boldog legyen. N?gy vagy ?t ?v ?ta rendszeresen meg?zleltem azokat a bens? gy?ny?r?ket, amelyeket a szeret? ?s szelid lelkek a szeml?l?d?sben tal?lnak. Ezek az elragadtat?sok, ezek az ext?zisok, amelyeket n?ha-n?ha ?reztem, mikor ?gy egyed?l s?t?ltam, oly ?lvezetek voltak, amelyeket ?ld?z?imnek k?sz?nhettem; n?lk?l?k sohasem tal?ltam, sohasem ismertem volna meg azokat a kincseket, amelyeket magamban hordtam. Igaz?n neh?z ennyi gazdags?gr?l h?s?ges jegyz?ket vezetnem. Ha a sok ?des ?br?ndoz?st eszembe akartam id?zni, ahelyett, hogy le?rn?m ?ket, visszaestem bel?j?k. Oly lelki?llapot ez, amelyet a visszaeml?kez?s ?jra visszahoz ?s amelyet csakhamar megsz?nn?nk ismerni, ha teljesen megsz?nn?nk azt ?rezni.

V?gre, miut?n t?bb m?s n?v?nyt t?zetesen szem?gyre vettem, amelyet m?g vir?gz? ?llapotban l?ttam ?s amelyek k?ls? k?pe ?s felsorol?sa, b?r ismer?s volt el?ttem, m?gis mindig ?r?met okozott, lassankint abbahagytam ezeket az apr?l?kos megfigyel?seket ?s annak a nem kev?sbb? kellemes, de megind?t?bb benyom?snak engedtem ?t magamat, melyet mindez egy?ttv?ve gyakorolt re?m. A sz?ret n?h?ny nappal el?bb v?get ?rt; a v?rosi s?t?l?k m?r visszah?z?dtak, a parasztok is elhagyt?k a t?li munk?latokig a sz?nt?f?ldeket. A m?g z?ld ?s mosolyg?, de r?szben lombjavesztett ?s m?r csaknem eg?szen elhagyatott mez?s?g minden?tt a mag?nynak ?s a t?l k?zeled?s?nek k?p?t t?rta el?m. Tekintet?b?l az ?des ?s szomor? benyom?soknak kever?ke sz?rmazott, nagyon is hasonl? az ?n koromhoz ?s sorsomhoz, semhogy magamra ne alkalmazzam. Egy ?rtatlan ?s szerencs?tlen ?let alkony?n l?ttam magamat, lelkem m?g telve heves ?rzelmekkel s elm?m m?g egyn?mely vir?ggal d?sz?tve, de amelyeket m?r elhervasztott a szomor?s?g ?s elsz?r?tottak a bossz?s?gok. Egyed?l ?s elhagyatva az els? fagyok k?zeledt?t ?reztem ?s kiapad? k?pzeletem nem n?pes?tette be t?bb? mag?nyomat sz?vem szerint alkotott l?nyekkel. S?hajtva ?gy sz?ltam magamban: Mit m?veltem itt alant? Arra sz?lettem, hogy ?ljek ?s meghalok an?lk?l, hogy ?ltem volna. Legal?bb nem az ?n hib?m volt ?s l?tem teremt?j?hez el fogom vinni, ha nem is a j? cselekedetek ?ldozat?t, amelyeket nem engedtek v?grehajtanom, legal?bb a meghi?s?tott j? sz?nd?kok, az eg?szs?ges, de hat?stalann? tett ?rzelmek ?s az emberek megvet?s?t?l kipr?b?lt t?relem ad?j?t. Ell?gyultam ezekre az elm?lked?sekre, r?viden ?sszefoglaltam lelkem gerjedelmeit ifj?koromt?l fogva ?s ?rett korom idej?n, meg ami?ta kirekesztettek az emberi t?rsadalomb?l ?s ama hossz? visszavonults?g alatt, amelyben napjaimat be kell fejeznem. Gy?ny?r?s?ggel t?rtem vissza sz?vem minden vonzalm?hoz, annak oly gy?ng?d, de oly vak ragaszkod?saihoz, azokhoz a nem annyira szomor?, mint ink?bb vigasztal? k?pzetekhez, amelyekkel elm?m n?h?ny ?v ?ta t?pl?lkozott ?s rajta voltam, hogy el?gg? visszaid?zzem ?ket eml?kezetembe ?s ?gy csaknem ahhoz hasonl? gy?ny?rrel ?rjam le ?ket, mint amilyennel annak idej?n ?tengedtem volt magamat nekik. D?lut?nom e b?k?s elm?lked?sek k?zt telt el ?s napommal nagyon megel?gedve t?rtem hazafel?, amikor az az esem?ny, amelynek elbesz?l?se most k?vetkezik, kiragodott ?lmodoz?saimb?l.

Hat ?ra t?jban a menilmonti lejt?n ereszkedtem al?, csaknem ?tellenben a Galant Jardinier-vel, amikor az el?ttem halad? j?r?kel?k egyszerre nagy hirtelen f?lreugrottak s ?n egy nagy d?n kuty?t l?ttam magam fel? rohanni, amely teljes erej?vel egy hint? el?tt sz?guldva, m?r elegend? id?vel sem rendelkezett arra, hogy fut?s?t meglass?tsa vagy f?lret?r?tse, amikor engem megpillantott. ?gy ?reztem, hogy az egyed?li m?d, amellyel f?ldretasz?t?somat kiker?lhetem, az, ha egy pontosan kim?rt nagy ugr?st teszek a magasba, ?gy, hogy a kutya alattam elhaladhasson, am?g ?n a leveg?ben leszek. Ez a vill?mn?l gyorsabb gondolat, de amelyet m?r nem ?rkeztem sem megfontolni, sem v?grehajtani, volt az utols?, balesetem bek?vetkez?se el?tt. Sem a tasz?t?st, sem a zuhan?st nem ?reztem, sem semmit, ami azut?n k?vetkezett, eg?szen addig a pillanatig, am?g magamhoz t?rtem.

Csaknem ?jszaka volt, mid?n visszanyertem eszm?letemet. H?rom vagy n?gy fiatal ember karjai k?zt tal?ltam magamat, akik elbesz?lt?k, mi t?rt?nt velem. A d?n kutya, nem tudv?n nekiiramod?s?t visszatartani, k?t l?bsz?ramra zuhant s engem mind t?mege s?ly?val, mind gyorsas?ga erej?vel megl?kve, fejjel el?re tasz?tott: lees? testem eg?sz s?ly?t fels? ?llkapcsom fogv?n f?l, az a nagyon g?r?ngy?s k?vezeten er?s ?t?d?st szenvedett ?s a zuhan?s ann?l hevesebb volt, minthogy ereszked?n?l l?v?n, fejem m?lyebben sz?llott al? l?baimn?l.

A hint?, amelyikhez a kutya tartozott, nyomban k?vette ezt ?s kereszt?lg?zolt volna rajtam, ha a kocsis r?gt?n vissza nem r?ntotta volna lovait. Ezeket tudtam meg azok elbesz?l?s?b?l, akik f?lemeltek ?s m?g akkor is t?mogattak, amikor magamhoz t?rtem. Az ?llapot, amelyben e pillanatban tal?ltam magamat, sokkal k?l?n?sebb, semhogy le?r?s?t ne ny?jtan?m.

Az ?j lesz?llott. ?szrevettem az eget, neh?ny csillagot s n?mi kis z?ld gyepet k?r?l?ttem. Ez az els? ?szrev?tel egy pillanatig f?ls?ges volt. Minden ?rz?sem ebben ?sszpontosult. Ebben a pillanatban keltem ?letre ?s ?gy tetszett, hogy k?nnyed l?temmel mindama t?rgyakat elt?lt?m, amelyeket ?szrevettem. Teljesen a jelen pillanattal eltelve, semmire sem eml?keztem vissza; semmi hat?rozott fogalmam nem volt egy?nis?gemr?l, a legkisebb k?pzetem arr?l, ami velem t?rt?nt; nem tudtam sem azt, ki val?k, sem azt, hol val?k; nem ?reztem sem f?jdalmat, sem f?lelmet, sem nyugtalans?got. L?ttam, hogy foly a v?rem, mint ahogy l?ttam volna egy patak foly?s?t, egy?ltal?ban nem gondolva arra, hogy ez a v?r valamik?ppen az eny?m. Eg?sz l?nyemben elragad? nyugalmat ?reztem, amelyhez foghat?t, valah?nyszor visszaeml?kezem re?, az ismert gy?ny?r?k eg?sz hat?k?r?ben sohasem tal?lok.

Feles?gem sikoltoz?sai, amikor engem megpillantott, ?rt?semre adt?k, hogy cudarabbul j?rtam, semmint hiv?n. Az ?jet elt?lt?m an?lk?l, hogy ismern?m ?s ?rezn?m m?g bajomat. M?snap a k?vetkez?ket ?reztem ?s tal?ltam: Fels? ajkam bel?lr?l eg?szen az orromig meg volt hasadva, k?v?lr?l a b?r jobban megv?dte ?s megakad?lyozta a teljes elszakad?st; n?gy fogam belev?g?dott a fels? ?llkapocsba, az arcnak eg?sz r?sze, amely ezt takarja, v?gtelen?l meg volt dagadva ?s ?sszez?z?dva, jobb h?velykujjam ?sszetiporva ?s igen feln?ve, bal h?velykujjam s?lyosan megsebes?lve, balkarom megtaposva, balt?rdem szint?n nagyon megdagadva ?s azt egy er?s ?s f?jdalmas z?z?d?s miatt teljesen k?ptelen voltam meghajl?tani. De mind e sok z?z?d?s dac?ra semmi tagom sem t?rt el, m?g csak egy fogam sem, oly szerencse, amely ehhez hasonl? zuhan?sn?l a csod?val hat?ros.

Ime: eg?szen h?ven balesetem t?rt?nete. Ez a t?rt?net n?h?ny nap alatt eg?sz P?risban annyira megv?ltoztatva ?s kiforgatva terjedt el, hogy lehetetlen volt rajta b?rmit is f?lismerni. El?re sz?m?thattam erre az ?talak?t?sra; de annyi furcsa k?r?lm?ny j?rult hozz?, annyi hom?lyos besz?d ?s elhallgat?s k?s?rte, oly nevets?gesen diszkr?t hangon besz?ltek nekem r?la, hogy mindez a rejt?ly nyugtalan?tani kezdett. Mindig gy?l?ltem a s?t?ts?get, mi term?szetszer?leg borzalmat kelt bennem s ezt a borzad?lyt az a s?t?ts?g, amely annyi ?v ?ta k?rnyez, nem cs?kkenthette. E korszak minden furcsas?ga k?z?l csak egyet fogok megjegyezni, de ez elegend? lesz arra, hogy a t?bbieket is meg?t?lhess?k.

L?bbadoz?som alatt egy sz?p napon elk?ldte nekem k?nyv?t teljesen kinyomtatva, s?t bek?tve ?s az el?sz?ban oly vastag, oly izl?stelen?l felrakott ?s annyi nagyk?p?s?ggel kisz?nezett d?cs?retet tal?ltam magamr?l, hogy nagyon kellemetlen?l ?reztem miatta magamat. Az a durva cs?sz?s-m?sz?s, amely az eg?szen ?rezhet? volt, sohasem j?rt egy?tt a j?akarattal; sz?vem nem szokott e tekintetben csalatkozni.

Egy form?j?ra n?zve udvarias, de csavaros ?szj?r?s? lev?llel v?laszolt, mint amilyenek mindazok, amelyeket hasonl? esetben ?rnak hozz?m. Barb?r m?don t?rt d?ftem ?rz?keny sz?v?be ?s elhihetem level?nek hangj?r?l, hogy miut?n oly ?l?nk ?s oly igaz ?rzelmekkel viseltetik ir?ntam, ezt a szak?t?st nem fogja ?gy elviselni, hogy bele ne haljon. Mint l?tszik, az egyeness?g ?s nyiltsz?v?s?g minden dologban sz?rny? b?n a vil?gon s ?n gonosznak ?s kegyetlennek t?n?k fel kort?rsaim el?tt, holott nincs m?s b?n?m, mint hogy nem vagyok hamis ?s ?lnok, mint ?k.

Ezt a h?rt egy m?g k?l?n?sebb k?r?lm?ny k?s?rte, amelyr?l csak v?letlen?l ?rtes?ltem ?s amelyr?l semmi tov?bbi r?szleteket sem siker?lt megtudnom. Ez az volt, hogy egyidej?leg al??r?st ind?tottak az ?ltalam h?trahagyott k?ziratok kinyomat?s?ra. Ebb?l meg?rtettem, hogy k?szen tartogattak egy iratcsom?t, amelyet kiz?r?lag az?rt gy?rtottak, hogy azokot t?st?nt hal?lom ut?n a nevem alatt kiadj?k; mert elgondolni azt, hogy b?rmit azokb?l, amiket t?nyleg tal?lhatn?nak, h?ven kinyomtatn?nak, oly balgas?g volt, ami nem juthatott egy okos ember esz?be ?s amit?l tizen?t ?vi tapasztalatom nagyon is meg?vott engemet.

Ezek a sorban egym?s ut?n tett ?szrev?telek, amelyeket t?bb m?s, nem kev?sbb? meglep? k?vetett, ?jra megriasztott?k k?pzeletemet, amelyr?l azt hittem, hogy m?r erej?t vesztette; ?s ez a s?r? s?t?ts?g, amelyet sz?net n?lk?l fokoztak k?r?l?ttem, mindazt a borzalmat ?jra l?ngra gy?jtotta, amelyet term?szetszer?leg keltenek bennem. Agyonf?rasztottam magamat azzal, hogy ezer magyar?zatot f?ztem hozz?jok ?s meg?rteni t?rekedtem a rejt?lyeket, amelyeket megfejthetetlenekk? tettek sz?momra. Ennek a sok tal?nynak egyetlen ?lland? eredm?nye ?sszes megel?z? k?vetkeztet?seim meger?s?t?se l?n, t. i. hogy miut?n szem?lyemnek ?s j?h?rnevemnek sors?t az eg?sz most ?l? nemzed?k egyet?rt?leg meg?llap?totta, semmi er?fesz?t?sem ki nem vonhatott engem az al?l, mivel b?rmi hagyat?kot is teljesen lehetetlen k?s?bbi korokra eljuttatnom an?lk?l, hogy ne oly kezek ?tj?n sz?rmaztassam el azokba, amelyeknek ?rdek?kben ?ll annak elt?ntet?se.

De ez?ttal tov?bb mentem. Annyi v?letlen k?r?lm?ny halmaza, legkegyetlenebb ellens?geimnek ?gysz?lv?n a szerencse-eszk?z?lte f?lemelked?se; mindazok, akik a korm?ny r?dj?n?l ?lnek, mindazok, akik a k?zv?lem?nyt ir?ny?tj?k, az ?sszes magas ?ll?sban lev?, az ?sszes hangad? emberek, mintha csak a rosta szemelte volna ?ket ki azok k?z?l, akiknek valami titkos neheztel?s?k van ellenem, hogy a k?z?s ?sszeesk?v?sben r?szesek legyenek, - ez az egyetemes egyet?rt?s sokkal rendk?v?libb, semhogy tiszt?n a v?letlen m?ve lehessen. Egyetlenegy ember, aki vonakodott volna abban r?sztvenni, egyetlenegy ellent?tes esem?ny, egyetlenegy el?re nem l?tott ?s akad?lyoz? k?r?lm?ny elegend? lett volna arra, hogy azt halomra d?ntse. De ?gy valamennyi akarat, valamennyi v?gzetszer?s?g, a szerencse ?s az ?sszes v?ltoz?sok megszil?rd?tott?k az emberek munk?j?t ?s ez az oly meglep?, szinte a csod?val hat?ros ?sszetal?lkoz?s nem hagyhat fenn n?lam semmi k?ts?get azir?nt, hogy teljes sikere el?re meg volt ?rva az ?r?k isteni v?gz?sekben. Egy sereg k?l?n?s megfigyel?s r?szint a m?ltb?l, r?szint a jelenb?l annyira meger?s?t ebben a v?leked?semben, hogy nem birom magamat visszatartani att?l, hogy ugyanazt a m?vet, amit eddigel? csak az emberi gonoszs?g gy?m?lcs?nek n?ztem, ezent?l ?gy ne tekintsem, mint az ?g azon titkainak egyik?t, amelyeket az emberi ?sz k?ptelen megfejteni.

Ez a gondolat t?volr?l sem kegyetlen ?s sz?vett?p? re?m n?zve, hanem ink?bb megvigasztal, lecs?ndes?t ?s seg?t megnyugodnom. Nem megyek oly messzire, mint Szent ?goston, aki m?g elk?rhoz?s?ban is megvigasztal?dott volna, ha ez lett volna Isten akarata. Az ?n megnyugv?som, igaz, kev?sbb? ?nzetlen, de nem kev?sbb? tiszta ?s a forr?s, amelyb?l ered, szerintem m?lt?bb ama t?k?letes l?nyhez, akit im?dok.

Isten igazs?gos; ? akarja, hogy szenvedjek; s ? tudja, hogy ?rtatlan vagyok. Ime bizalmam ind?t? oka; sz?vem ?s eszem azt ki?ltja fel?m, hogy az nem fog engem megcsalni. Hadd dolgozzanak h?t az emberek ?s a sors; tanuljunk meg z?gol?d?s n?lk?l szenvedni: utolj?ra mindennek rendbe kell j?nnie ?s el?bb vagy ut?bb ?n is helyemre ker?l?k.

Harmadik s?ta.

Meg?regszem, mik?zben egyre tanulok.

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet