Read Ebook: The Rover Boys in the Air; Or From College Campus to the Clouds by Stratemeyer Edward

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 1707 lines and 58271 words, and 35 pages

Meg?regszem, mik?zben egyre tanulok.

Solon gyakran ism?telte ?reg kor?ban ezt a verset. Olyan ?rtelme van, hogy ?n is elmondhatn?m az eny?mre vonatkoz?lag; de bizony nagyon szomor? tudom?ny az, amit a tapasztalat h?sz ?v ?ta velem szereztetett: enn?l t?bbet ?r a tudatlans?g. A balsors k?ts?gk?v?l nagy tan?t?mester; de ez a tan?t? dr?g?n fizetteti meg tan?t?sait ?s a haszon, mit bel?le vonhatunk, sokszor nem ?r f?l azzal az ?rral, amit ?rt?k fizet?nk. Egy?bir?nt, miel?tt mindezt az ismeretet ily k?s?i leck?k ?tj?n megszerezt?k volna, a felhaszn?l?s?ra val? alkalmas pillanat elm?lik. Az ifj?kor val? arra, hogy tanulm?nyozzuk a b?lcses?get; az ?regkor m?r az alkalmaz?s?nak az ideje. A tapasztalat, elismerem, mindig oktat, de csak arra az el?tt?nk ?ll? arasznyi id?re haszn?l. Nem k?s?-e m?r a meghal?s pillanat?ban tanulnunk meg, hogyan kellett volna ?ln?nk?

Eh, mit haszn?lnak nekem a sorsomr?l, ?s amelyeknek ez a kifoly?sa, a m?sok szenved?lyeir?l oly k?s?n ?s oly f?jdalmasan szerzett felvil?gos?t?sok? Hisz' csak az?rt tanultam jobban megismerni az embereket, hogy jobban ?rezhessem a nyomor?s?got, amelybe tasz?tottak; de ez az ismeret, j?llehet f?lt?rta el?ttem ?sszes kelepc?iket, egyet sem tudott velem elker?ltetni. Mi?rt nem maradtam mindig ebben az egy?gy?, de ?des bizalomban, amely annyi ?ven ?t nagyhang? bar?taim zs?km?ny?v? ?s j?t?kszer?v? tett an?lk?l, hogy mindenf?le cselsz?v?nyeikkel k?r?lfonva, a legkisebb sejtelmem lett volna is azokr?l! F?lrevezetett bolondjuk ?s ?ldozatuk val?k, igaz, de azt hittem, szeretnek, s sz?vem ?lvezte a bar?ts?got, amelyet bennem keltettek, nekik is ugyanoly bar?ts?got tulajdon?tva magam ir?nt. A szomor? igazs?g, amelyet az id? ?s a bel?t?s leleplezett el?ttem, mik?zben ?reztette velem szerencs?tlens?gemet, megmutatta nekem, hogy nem lehet rajta seg?teni ?s nincsen sz?momra egy?b h?tra, mint sorsomban megnyugodni. ?gy h?t korom minden tapasztalata helyzetemben ezid?szerint mitsem haszn?l sz?momra ?s ?p?gy hi?baval? a j?v?re n?zve.

K?zd?t?rre l?p?nk sz?let?s?nkkor ?s lel?p?nk r?la, mid?n meghalunk. Mit haszn?l megtanulnunk, hogyan kellett volna jobban korm?nyoznunk kocsinkat, amikor m?r a versenyp?lya v?g?re ?rt?nk? Most m?r csak annak sz?mbav?tele van h?tra, hogyan fogunk bel?le kijutni. Egy aggasty?n tanulm?nya, ha van m?g ideje re?, egyed?l arra ir?nyulhat, hogy tanuljon meghalni ?s ?ppen ez az, amit legkev?sbb? cselekednek az ?n koromban; mindenre gondolnak ekkor, kiv?ve ezt. Minden aggasty?n jobban ragaszkodik az ?lethez, mint a gyermekek ?s nehezebb sz?vvel t?vozik el bel?le, mint a fiatal emberek. Ez onnan van, hogy miut?n minden munk?juk erre az ?letre ir?nyult, ennek v?g?n l?tj?k, hogy f?radoz?suk hi?baval? volt. Minden gondjukat, minden javukat, keserves virraszt?saik minden gy?m?lcs?t, mindent itt hagynak, amikor elt?voznak. Nem gondoltak re?, hogy valami olyasmit szerezzenek ?let?k folyam?n, amit magokkal vihessenek, ha meghalnak.

Mindezt elmondtam magamban, amikor ideje volt, hogy elmondjam ?s ha nem haszn?lhattam fel b?lcsebben elm?lked?seimet, nem azon m?lt, mintha nem idej?ben tettem ?s azokat kell?en meg nem em?sztettem volna. Gyermekkorom ?ta a vil?g forgatag?ba kidobatva, kor?n megtanultam a tapasztalat r?v?n, hogy nem arra val?k teremtve, hogy ott ?ljek ?s sohasem fogok benne eljutni arra az ?llapotra, amely ut?n sz?vem v?gy?dott. Lemondva teh?t arr?l, hogy az emberek k?zt keressem a boldogs?got, amelyet - ?reztem - ott nem tal?lhatok meg, t?zes k?pzel?d?sem m?r alig megkezdett ?letem p?ly?ja f?l?tt ugr?lt, mint egy oly terep f?l?tt, amely r?m n?zve idegen volt, hogy egy cs?ndes talapzaton nyugodj?k meg, amelyen l?bamat megvethessem.

Ez az ?rz?s, t?pl?ltatva gyermekkoromt?l fogva a nevel?s ?ltal ?s er?s?ttetve eg?sz ?letemen ?t a nyomor?s?gok ?s szerencs?tlens?gek ama hossz? sz?ved?ke ?ltal, amely azt bet?lt?tte, minden id?ben arra ind?tott, hogy t?bb ?rdekl?d?ssel ?s gonddal t?rekedjem megismerkedni l?tem term?szet?vel ?s rendeltet?s?vel, mint amin?vel b?rki m?sn?l tal?lkoztam. Sok olyan embert l?ttam, akik tud?sabban b?lcselkedtek n?lamn?l, de b?lcselked?s?k ?gysz?lv?n idegen volt r?jok n?zve. Tud?sabbak akarv?n lenni, mint m?sok, tanulm?nyozt?k a vil?gegyetemet, hogy megtudj?k, mik?nt van az berendezve, mint ahogy tanulm?nyoztak volna valami g?pet, amelyet megpillantanak, puszta kiv?ncsis?gb?l. Tanulm?nyozt?k az emberi term?szetet, hogy nagy b?lcsen besz?lhessenek r?la, de nem az?rt, hogy ?nmagukat megismerj?k; dolgoztak, hogy m?sokat oktassanak, de nem az?rt, hogy ?nmagukat bensej?kben felvil?gos?ts?k. T?bben k?z?l?k csak egy-egy k?nyvet akartak ?rni, mindegy: ak?rmilyet, csak kedvez? fogadtat?sra tal?ljon. Amikor azt?n meg?rt?k ?s k?zz?tett?k, tartalma azont?l egy?ltal?ban nem ?rdekelte ?ket, hacsak nem az?rt, hogy azt m?sokkal elismertess?k vagy pedig azt - t?mad?s eset?n - megv?delmezz?k, de egy?bk?nt semmi tekintetben sem ford?tott?k azt a maguk haszn?ra, s?t zavarba sem j?ttek a miatt, hogy ez a tartalom hamis volt-e vagy igaz, f?lt?ve, hogy nem c?folt?k meg. Ami engem illet, amikor tanulni ?hajtottam, ez az?rt t?rt?nt, hogy magam tudjak, nem pedig az?rt, hogy oktassak; mindig azt tartottam, hogy miel?tt m?sokat oktatn?nk, azzal kell kezdeni, hogy magunk tudjunk eleget; ?s mindama tanulm?nyok k?z?l, amelyeket ?letemben az emberek k?zt igyekeztem v?gezni, nem igen van olyan, amelyet egyed?l egy elhagyott szigeten, amelybe h?tralev? napjaimra sz?m?ztek volna, ?poly j?l el ne v?geztem volna. Amit tenn?nk kell, sok r?szben att?l f?gg, amit hinnunk kell; ?s mindabban, ami nem tartozik a term?szet els? sz?ks?gleteihez, v?lem?nyeink szolg?lnak cselekedeteink zsin?rm?rt?ke?l. Ebb?l az alapelvb?l kiindulva, amelyhez mindig ragaszkodtam, gyakran ?s sok?ig igyekeztem - hogy ?letem tev?kenys?g?t ir?ny?tsam - megismerni annak igazi c?lj?t ?s csakhamar megvigasztal?dtam az?rt, hogy csek?ly a r?termetts?gem a vil?gban val? ?gyes viselked?sre, mid?n ?reztem, hogy nem sz?ks?ges itt erre a c?lra t?rekedni.

Oly csal?d k?r?ben sz?letve, amelyben a j? erk?lcs ?s a kegyess?g uralkodott; azut?n egy b?lcs ?s vall?sos lelk?szn?l szelid nevel?sben r?szes?lve, legzseng?bb gyermekkoromt?l fogva oly alapelveket, vez?reszm?ket, m?sok azt mondan?k: el?it?leteket sz?vtam magamba, amelyek sohasem hagytak el teljesen. M?g mint gyermek, ?nmagamra hagyatva, ?desget?sekkel k?r?lfonva, a hi?s?gt?l elcs?b?tva, a rem?nys?gt?l kecsegtetve, a nyomor?s?gt?l k?nyszer?tve, katholikuss? lettem; de mindig kereszty?n maradtam s csakhamar a szok?st?l ind?ttatva, sz?vem ?szint?n ragaszkodott ?j vall?somhoz. Warensn? oktat?sai, p?ld?i megszil?rd?tottak ebben a ragaszkod?somban. A falusi mag?ny, amelyben ifj?korom vir?gos ?veit t?lt?ttem, a j? k?nyvek tanulm?nya, aminek eg?sz h?vvel nekifek?dtem, meger?s?tett?k ? mellette a gy?ng?d ?rzelmekre val? term?szetes hajland?s?gaimat ?s csaknem a F?nelon m?dja szerint val? ?jtatoss? tettek. A mag?nyban val? elm?lked?s, a term?szet tanulm?nyoz?sa, a vil?gegyetem szeml?lete arra k?nyszer?tett egy mag?nos embert, hogy sz?ntelen?l a Teremt? kebl?re boruljon ?s ?des nyugtalankod?ssal keresse mindannak c?lj?t, amit l?t ?s mindannak ok?t, amit ?rez. Mikor sorsom a vil?g forgatag?ba dobott, semmit sem tal?ltam ott t?bb?, ami egy pillanatra is kecsegtethette volna sz?vemet. Az ?des szabadid?k ut?n val? sajn?lkoz?s minden?v? elkis?rt ?s k?z?mb?ss?ggel meg undorral bor?tott el mindent, ami a kezem ?gy?be eshetett ?s alkalmas volt arra, hogy szerencs?hez ?s tisztess?ghez seg?tsen. Bizonytalanul verg?dve nyugtalan kiv?ns?gaimmal, keveset rem?ltem, m?g kevesebbet nyertem ?s m?g a j?l?t ver?f?ny?n?l is ?reztem, hogyha mindazt megnyertem volna is, aminek keres?s?re indultam, azt a boldogs?got, amely ut?n sz?vem ?hitozott an?lk?l, hogy annak t?rgy?t megk?l?nb?ztethette volna, nem tal?ltam volna meg. ?gy h?t minden hozz?j?rult ahhoz, hogy elszak?tsa vonzalmaimat e vil?gt?l, m?g ama szerencs?tlens?gek el?tt, amelyek azt?n teljesen idegenn? tettek engem abban. El?rkeztem negyven ?ves koromhoz, a nyomor?s?g ?s a j? szerencse, a b?lcses?g ?s a t?velyg?s k?zt lebegve, telve szok?sbeli hib?kkal minden rosszra val? hajland?s?g n?lk?l sz?vemben, csak ?gy tal?lomra eszemmeghat?rozta alapelvek n?lk?l ?s nem ?gyelve k?teless?geimre a n?lk?l, hogy megvetettem volna, de gyakran a n?lk?l, hogy kell?leg ismern?m ?ket.

Ifj?koromt?l fogva ?gy t?ztem magam el? ezt a negyven?ves kort, mint a c?lhozjut?s ir?nt val? er?fesz?t?seim ?s mindennem? ig?nyeim v?gpontj?t. Szil?rdan elhat?roztam, hogy mihelyt ezt a kort el?rem, b?rmily helyzetben legyek is, nem fogok t?bb? k?zk?dni, hogy bel?le kijussak s ?letem h?tralev? r?sz?t azzal t?lt?m, hogy ?lek m?r?l a holnapra, nem t?r?dve a j?v?vel. Amint ez a pillanat el?rkezett, minden f?rads?g n?lk?l v?grehajtottam ezt a tervet ?s hab?r akkor ?gy l?tszott, mintha szerencs?m szil?rdabb alapra akarna helyezkedni, nemcsak sajn?lkoz?s n?lk?l, hanem igazi ?r?mmel mondottam le r?la. Mid?n mindezen csal?tkekt?l, mindezen hi? rem?nyekt?l megszabadultam, teljesen ?tadtam magamat a gondtalans?gnak ?s lelki nyugalomnak, amely mindig uralkod?bb kedvtel?semet ?s legtart?sabb hajland?s?gomat k?pezte. Elhagytam a vil?got ?s hi?s?gait, lemondottam minden d?szr?l, eldobtam a kardot, ?r?t, feh?r harisny?t, aranysujt?st, hajd?szt, eg?szen egyszer? par?k?t, durva poszt?ruh?t ?lt?ttem s ami mindenn?l fontosabb volt, kit?ptem sz?vemb?l azokat a s?v?r v?gyakat ?s k?v?ns?gokat, amelyek ?rt?keseknek t?ntetik f?l mindazt, amit elhagytam. Lemondtam arr?l az ?ll?sr?l, amelyet akkor bet?lt?ttem, amelyre semmik?p sem illettem ?s hangjegy-m?sol?sra adtam magam, laponkint 1 frankj?val, mert e foglalkoz?s ir?nt mindig hat?rozott hajland?s?got ?reztem.

Reformommal nem szor?tkoztam a k?ls? dolgokra. ?reztem, hogy az egy m?s, okvetlen?l f?jdalmasabb, de ez emberi v?lem?nyek sz?m?ra sz?ks?gesebb reformot kiv?n t?lem; ?s miut?n elhat?roztam, hogy nem fogom k?t csat?ra csin?lni, hozz?l?ttam, hogy bels?met szigor? vizsg?latnak vessem al?, mely azt ?letem h?tralev? r?sz?re ?gy szab?lyozza, amilyennek hal?lomkor akartam tal?lni.

Egy nagy forradalom, amely ?ppen ekkor ment v?gbe bennem, egy m?s erk?lcsi vil?g, amely f?llebbent tekintetem el?tt, az emberek botor ?t?letei, amelyeknek - an?lk?l, hogy m?g el?re l?tn?m, mennyire ?ldozatokul fogok esni - a k?ptelens?g?t kezdettem ?rezni, egy m?s j? ut?n egyre n?vekv? v?gyakoz?s, mint az irodalmi hi? dicsv?gy, amelynek p?r?ja alig csapott meg, m?ris undorral t?lt?tt el, v?g?l az az ?hajt?s, hogy ?letp?ly?m h?tralev? r?sz?re kev?sbb? bizonytalan ?tvonalat rajzoljak ki, mint az volt, amelyen annak szebbik fel?t megfutottam: mindez k?telezett erre a nagy lesz?mol?sra, amelynek m?r r?g?ta sz?ks?g?t ?reztem. Hozz?fogtam h?t ?s semmit sem mulasztottam el abb?l, ami t?lem f?gg?tt, hogy ezt a m?veletet j?l v?grehajtsam.

Ett?l az id?pontt?l sz?m?thatom a vil?gr?l val? teljes lemond?somat ?s azt az ?l?nk kedvet a mag?ny ir?nt, amely ett?l az id?t?l fogva nem hagyott el t?bb?. Azt a munk?t, amelybe belefogtam, csak f?lt?tlen visszavonults?gban lehetett elv?gezni; az hossz? ?s nyugodt elm?lked?seket k?v?nt, amin?ket a t?rsas?g zsivaja nem t?r meg. Ez arra k?nyszer?tett, hogy egy id?re m?s ?letm?dot k?vessek, amelyet azt?n annyira megkedveltem, hogy att?l fogva csak k?nyszer?s?gb?l ?s csek?ly pillanatra szak?tva f?lbe, teljes sz?vemb?l ?jra visszat?rtem hozz? ?s minden neh?zs?g n?lk?l arra szor?tkoztam, mihelyt csak tehettem, ?s amikor azut?n az emberek arra k?nyszer?tettek, hogy egyed?l ?ljek, ?gy tal?ltam, hogy mid?n kirekesztettek maguk k?z?l, hogy nyomorultt? tegyenek, t?bbet tettek boldogs?gomra, mint amennyit magam tehettem.

Nekifek?dtem a munk?nak, amelyhez mind a dolog fontoss?g?val, mind az ir?nta val? sz?ks?g?rzettel ar?nyos buzgalommal fogtam. Ekkoriban modern filoz?fusokkal t?rsalkodtam, akik nem igen hasonl?tottak a r?giekhez: ahelyett, hogy k?ts?geimet eloszlatn?k ?s haboz?saimat szil?rd alapra helyezn?k, megrend?tett?k mindazt a bizonyoss?got, amellyel azon pontokra vonatkoz?lag b?rni v?ltem, amelyek ismerete a legfontosabb volt: mert mint az atheizmus t?zes apostolai ?s nagyon parancsol? dogmatikusok nem t?rt?k harag n?lk?l, hogy b?rmely pontra vonatkoz?lag m?sk?nt merjen valaki gondolkozni, mint ?k. Sokszor el?gg? gy?ng?n v?delmeztem magam a vitatkoz?s ir?nti ellenszenvb?l ?s mivel kev?s tehets?get ?reztem magamban annak folytat?s?ra; de soha nem fogadtam el az ? vigasztalan tant?teleiket ?s ez az ellen?ll?s ily t?relmetlen f?rfiakkal szemben, akiknek m?sk?l?nben megvolt a magok ?ll?spontja, nem a legcsek?lyebb oka l?n azoknak az okoknak, amelyek az ? neheztel?s?ket f?lkeltett?k.

?k nem t?r?tettek engem a saj?t f?lfog?sukra, de nyugtalann? tettek. ?rveik megrend?tettek, an?lk?l, hogy valaha meggy?ztek volna; nem tal?ltam r?jok helyt?ll? feleletet, de ?reztem, hogy kell ilyennek lennie. Kev?sbb? t?ved?ssel, mint ink?bb d?res?ggel v?doltam magamat ?s sz?vem jobban tudott nekik v?laszolni, mint eszem.

V?gre ?gy sz?ltam magamban: H?t ?r?kk? ide-oda fogom magam h?nyattatni az ?gyesebb besz?d?ek szofizm?i ?ltal, amelyekn?l m?g afel?l sem vagyok bizonyos, vajjon azok a v?lem?nyek, amelyeket hirdetnek, ?s amelyeket annyi h?vvel igyekeznek m?sokkal elfogadtatni, a saj?t v?lem?ny?k-e? Szenved?lyeik, amelyek tant?teleiket korm?nyozz?k, az az ?rdek?k, hogy ezt vagy azt elhitess?k, ?tj?t ?llja annak kif?rk?sz?s?nek, hogy mit hisznek ?k magok? Lehet-e ?szintes?get keresni a p?rtvez?rekben? B?lcs?szet?k m?sok sz?m?ra val?; nekem magam sz?m?ra val? kellene. Keress?k ezt minden er?mb?l, ameddig m?g ideje van, hogy ?gy szil?rd magaviseleti szab?lyra tegyek szert ?letem h?tralev? napjaira. Itt van r?m n?zve az ?retts?g kora az ?rtelem teljes erej?vel. M?r a hanyatl?s fel? k?zeledem. Ha m?g v?rok, k?s?i fontolgat?somban nem fog minden er?m rendelkez?semre ?llani; ?rtelmi k?pess?geim akkor m?r elvesz?tik energi?jokat, kev?sbb? j?l fogom elv?gezni azt, amit ma a lehet? legjobban v?gezhetek el: ragadjuk meg ezt a kedvez? pillanatot; ez az ?n k?ls? ?s anyagi reformom kora, hadd legyen egy?ttal ?rtelmi ?s erk?lcsi reformom kora is! Sz?gezz?k le m?r egyszer v?lem?nyeimet, elveimet ?s legy?nk ?letem h?tralev? r?sz?ben azok, amik - ha kell?en megfontoljuk a dolgot - tartozunk lenni.

Lassan ?s k?l?nb?z? r?szletekben hajtottam v?gre ezt a tervet, de mindazzal az er?fesz?t?ssel ?s figyelemmel, amire k?pes val?k. ?l?nken ?reztem, hogy ?letem h?tralev? r?sz?nek nyugalma ?s eg?sz sorsom ett?l f?gg. Eleinte a zavaroknak, neh?zs?geknek, ellenvet?seknek, tekerv?nyes utaknak, s?t?ts?gnek olyan labyrinthus?ban tal?ltam e k?zben magamat, hogy h?szszor is kis?rtetbe esve mindennek abbanhagy?s?ra, m?r k?szen ?lltam arra, hogy lemondva a hi?baval? kutat?sokr?l, fontolgat?saimban a k?z?ns?ges j?zan?sz szab?lyaihoz fogom magam tartani an?lk?l, hogy ezeket oly elvekben keresn?m, amelyeket oly nehezen tudtam tiszt?ba hozni. De m?g ez az okoss?g is annyira idegenszer? volt r?m n?zve, oly kev?ss? ?reztem magam alkalmasnak megszerz?s?re, hogy ennek kalauzom?l v?laszt?sa nem egy?b volt, mintha tengereken ?s viharokon kereszt?l korm?nyr?d n?lk?l, ir?nyt? n?lk?l akartam volna egy szinte megk?zel?thetetlen ?rt?zet keresni, amely semmi kik?t?t sem jel?lt sz?momra.

T?ntor?thatatlan maradtam: el?sz?r ?letemben b?tornak ?reztem magam s a bel?le ered? sikernek k?sz?nhetem, hogy azt a rettenetes v?gzetet ki?llhattam, amely ett?lfogva re?m kezdett leselkedni an?lk?l, hogy a legkisebb sejtelmem lett volna fel?le. A legl?ngol?bb ?s leg?szint?bb kutat?sok ut?n, amilyeneket tal?n b?rmi haland? v?gzett, eg?sz ?letemre elhat?roztam magam mindama v?lem?nyekre n?zve, amelyeket ?rdekemben ?llott megszerezni; ?s ha csal?dhattam eredm?nyeimben, legal?bb bizonyos vagyok afel?l, hogy t?ved?sem nem tulajdon?that? nekem b?n?l, mert minden er?fesz?t?st megtettem, hogy ett?l meg?vjam magam. Abban, igaz, nem k?telkedem, hogy gyermekkorom el??t?letei ?s sz?vem titkos ?hajt?sai a m?rleg serpeny?j?t a sz?momra vigasztal?bb oldal fel? ne hajl?tott?k volna. Nehezen tiltjuk meg magunknak, hogy azt higyj?k, amit annyi h?vvel ?hajtunk ?s ki k?telkedik abban, hogy a t?lvil?gi ?t?let elfogad?s?nak vagy visszautas?t?s?nak ?rdeke a legt?bb ember hit?re rem?ny?ket vagy f?lelm?ket illet?leg elhat?roz? befoly?st nem gyakorol? Mindez, elismerem, megig?zhette it?leteimet, de nem v?ltoztathatta meg ?szintes?gemet: mert f?ltem, hogy minden dologban csal?dom. Ha minden ennek az ?letnek felhaszn?l?s?ban ?ll, ?rdekemben ?llt ezt tudni, hogy legal?bb, amennyire rajtam ?llt, a legnagyobb hasznot h?zzam bel?le, ameddig m?g ideje van ?s hogy ne legyek teljesen egy?gy? bolond. De abban a ked?ly?llapotban, amelyben val?k, a legjobban att?l f?ltem a vil?gon, hogy lelkem ?r?k sors?t teszem kock?ra a vil?g javainak ?lvezet??rt, amelyek sohasem l?tszottak el?ttem kiv?l? becs?eknek.

Azt is megvallom, hogy nem oszlattam el mindig teljes megel?ged?semre mindama neh?zs?geket, amelyek zavarba ejtettek ?s amelyekkel filoz?fusaink oly sokszor telikiab?lt?k f?lemet. De elhat?rozv?n, hogy v?gre is d?l?re viszem a dolgot azokn?l a k?rd?sekn?l, amelyek f?l?tt az emberi ?rtelemnek oly kev?s hatalma van ?s mindenfel?lr?l ?tl?bolhatatlan rejt?lyeket ?s megoldhatatlan ellenvet?seket tal?lv?n, mindenik k?rd?sn?l azt a v?lem?nyt fogadtam el, amely k?zvetlen?l a legszil?rdabb alapon ?ll?nak, ?nmag?ban a leghihet?bbnek t?nt fel, an?lk?l, hogy meg?llan?k azokn?l az ellenvet?sekn?l, amelyeket nem tudtam sz?toszlatni, de amelyekkel az ellenkez? rendszerben m?s, nem kev?sbb? er?s ellenvet?sek ?llottak szemben. A dogmatikus hang e k?rd?sekben csak a sz?jh?s?kh?z illik; de fontos, hogy meglegyen a magunk v?lem?nye ?s azt az ?t?letnek mindazzal az ?retts?g?vel v?lasszuk meg, amit csak e t?rgy meg?rdemel. Ha ennek dac?ra t?ved?sbe es?nk, helyes igazs?g szerint nem b?nh?dhet?nk ?rte, mivel nem vagyunk benne v?tkesek. Ez a rend?thetetlen elv szolg?l biztoss?gom alapj?ul.

Ez id? ?ta megnyugodtam azokban az elvekben, amelyeket oly hossz? ?s oly m?lyenj?r? elm?lked?s ut?n fogadtam el s magamviselete ?s hitem v?ltozhatatlan szab?lyaiv? ?ll?tottam fel ?ket a n?lk?l, hogy ak?r azok miatt az ellenvet?sek miatt, amelyeket nem tudtam eloszlatni, ak?r azok miatt, amelyeket nem tudtam el?rel?tni ?s amelyek ?jabban id?r?l-id?re megjelentek elm?m el?tt, nyugtalankodn?m. Nyugtalan?tottak ugyan n?ha-n?ha, de sohasem rend?tettek meg. Mindig ezt mondtam magamban: mindez csup?n metafizikai csalafintas?g ?s sz?rsz?lhasogat?s, amelyek semmi s?llyal sem b?rnak az eszem elfogadta, sz?vem meger?s?tette alapvet? elvek mellett ?s amelyek mind a bels? hozz?j?rul?s pecs?tj?t viselik magukon a szenved?lyek hallgat?sakor. Az emberi ?rtelemnek ennyire f?l?tte ?ll? k?rd?sekn?l egy oly ellenvet?s, amelyet nem tudok eloszlatni, csak nem fogja ezt az eg?sz oly szil?rd, oly er?sen ?sszef?gg?, annyi elm?lked?ssel ?s gonddal form?lt tanrendszert felbor?tani, amely annyira megfelel eszemnek, sz?vemnek, eg?sz l?nyemnek ?s amelyet a bels? helyesl?s is t?mogat, amely - ?gy ?rzem - az ?sszes t?bbiekt?l hi?nyzik? Nem, ?res okoskod?sok sohasem fogj?k azt az ?sszhangz?st lerombolni, amelyet halhatatlan term?szetem ?s e vil?g szerkezete meg a benne uralkod? fizikai rend k?zt ?szreveszek. A megfelel? erk?lcsi rendben, amelynek rendszere kutat?saim eredm?nye, tal?lom azokat a t?maszt?kokat, amelyekre sz?ks?gem van, hogy ?letem nyomor?s?gait elviseljem. Minden m?s rendszern?l seg?dforr?s n?lk?l ?ln?k ?s rem?ny n?lk?l haln?k meg. A legboldogtalanabb teremtm?ny lenn?k. Tartsuk h?t magunkat ahhoz, amely egyed?l elegend? arra, hogy a balszerencse ?s az emberek ellen?re engem boldogg? tegyen.

Nem ?gy l?tszik-e, hogy ezt a megfontol?st ?s a bel?le vont k?vetkeztet?st maga az ?g sugallta nekem, hogy engem a re?m v?r? sorsra el?k?sz?tsen ?s annak elvisel?s?re f?lszereljen? Miv? lettem volna s miv? lenn?k m?g azokban a rettenetes verg?d?sekben, amelyek re?m v?rtak ?s abban a hihetetlen helyzetben, amelybe ?letem h?tralev? r?sz?re jutottam, ha menhely n?lk?l maradva, ahol k?rlelhetetlen ?ld?z?imet elker?lhessem, ama gyal?zatok k?rp?tl?sa n?lk?l, amelyeket e vil?gon velem elszenvedtetnek ?s rem?ny n?lk?l arra, hogy valaha az engem megillet? igazs?got megnyerhessem, teljes m?rt?kben zs?km?ny?ul estem volna a legborzaszt?bb sorsnak, amely haland?nak e vil?gon r?sze?l jutott? Amig ?n ?rtatlans?gomban b?zva, csak becs?l?sre ?s j?akaratra sz?m?tottam az emberek r?sz?r?l; am?g ny?lt ?s bizakod? sz?vem szabadon ?radt ki bar?taival ?s testv?reivel szemben, az ?rul?k cs?ndben a pokol m?ly?n kov?csolt hurkokat vetettek re?m. Meglepetve az ?sszes szerencs?tlens?gek e legv?ratlanabbjai ?s egy b?szke l?lekre n?zve legrettenetesebbjei ?ltal, a s?rba tiporva an?lk?l, hogy valaha sejten?m, ki ?ltal vagy mi?rt, a gyal?zat ?rv?ny?be tasz?tva, borzaszt? s?t?ts?gbe bor?tva, amelyen kereszt?l csak balj?slat? t?rgyakat vettem ?szre: els? meglepet?semben f?ldre v?g?dtam ?s soha abb?l a leverts?gemb?l, amelybe e v?ratlan szerencs?tlens?g d?nt?tt, magamhoz nem t?rtem volna, ha el?re nem k?m?ltem volna er?imet, hogy es?semb?l f?lemelkedhessem.

Csak ?veken ?t tart? izgalom ut?n t?rt?nt, hogy visszanyerve v?gre szellemi er?imet ?s elkezdve ?nmagamba visszat?rni, ?reztem ama seg?lyforr?sok becs?t, amelyeket a balsors napjaira magamnak megtakar?tottam. Elt?k?lve magam mindama dolgokra n?zve, amelyekr?l ?rdekemben ?llt ?t?lni, l?ttam, amint ?letelveimet helyzetemmel ?sszehasonl?tottam, hogy az emberek esztelen it?leteinek ?s e r?vid ?let apr?-csepr? esem?nyeinek sokkal t?bb fontoss?got tulajdon?tottam, mint amennyi ?ket megillette. Miut?n ez az ?let csupa megpr?b?ltat?sokb?l ?ll, keveset hat?roz, vajjon ezek a megpr?b?ltat?sok ilyen vagy olyanf?l?k-e, f?lt?ve, hogy a rendeltet?s?k szabta hat?s k?vetkezik bel?l?k, k?vetkez?sk?p min?l nagyobbak, er?sebbek, sz?mosabbak a megpr?b?ltat?sok, ann?l kiv?natosabb dolog azokat ki?llani tudnunk. M?g a leger?sebb f?jdalmak is elvesztik erej?ket arra n?zve, aki l?tja az azok?rt val? nagy ?s biztos k?rp?tl?st; ?s e k?rp?tl?s bizonyoss?ga volt a legf?bb haszon, amelyet megel?z? elm?lked?seimb?l mer?tettem.

Igaz ugyan, hogy a sz?man?lk?li meggyal?z?sok ?s a hat?rtalan m?ltatlans?gok k?zepette, amelyekkel mindenfel?l elhalmozva ?reztem magam, id?r?l-id?re a nyugtalans?g ?s k?telked?s hull?mai rend?tett?k meg rem?nyemet ?s zavart?k meg nyugalmamat. Azok a hatalmas ellenvet?sek, amelyeket nem tudtam eloszlatni, nagyobb er?vel l?ptek f?l ekkor elm?m el?tt, hogy v?gk?ppen leverjenek ?ppen azokban a pillanatokban, amikor v?gzetem s?lya alatt leg?rnyedve, az elcs?gged?s k?sz?b?n ?llottam. Gyakran ?j argumentumok, amelyeket el?ttem itt-ott hangoztattak, jutottak eszembe azoknak t?mogat?s?ra, amelyek m?r gy?t?rtek vala. ?h, mond?m ekkor oly sz?vb?li elszorul?ssal, amely csaknem megful?ssal fenyegetett, ki fog engem a k?ts?gbees?st?l meg?vni, ha sorsom borzalm?ban imm?r csup?n agyr?meket l?tok ama vigasztal?sokban, amelyeket eszem szolg?ltatott? Ha az, lerombolva ekk?p saj?t munk?j?t, a rem?ny ?s bizodalom mindama t?mogat?s?t elrabolja t?lem, amelyet a balsors ?r?iban meg?rizett sz?momra? Micsoda t?mogat?st ny?jthatnak azok az illuzi?k, amelyek egyed?l engemet kecsegtetnek? Az eg?sz mai nemzed?k csak t?ved?seket ?s el?it?leteket l?t azokban az ?rzelmekben, amelyekkel egyed?l t?pl?lkozom; az igazs?got, a nyilv?nval?s?got az eny?mmel ellent?tes rendszerben tal?lja; s?t ?gy tetszik, nem k?pes elhinni, hogy j?hiszem?leg elfogadom azt s magam is, mid?n minden akaratommal ?tadom magam neki, legy?zhetetlen neh?zs?geket tal?lok benne, amelyeket k?ptelen vagyok eloszlatni, de amelyek nem akad?lyoznak meg, hogy mindv?gig kitartsak mellette. H?t egyed?l vagyok b?lcs, egyed?l felvil?gosult a haland?k k?zt? Elegend?-e az, hogy a dolgok megfelelnek nekem annak elhiv?s?re, hogy azok ilyenek? Viseltethetem-e felvil?gosult bizalommal oly l?tsz?lagos dolgok ir?nt, amelyekben a t?bbi emberek v?lem?nye szerint semmi val?s?g sem rejlik ?s amelyek ?nmagam el?tt is illuz?riusoknak t?nn?nek f?l, ha sz?vem nem t?mogatn? eszemet? Nem t?bbet ?rt volna-e, ha ?ld?z?im ellen elegend? fegyverekkel sz?llok vala s?kra ?s elfogadom az ? ?letelveiket, minthogy ?letelveim agyr?mei mellett maradok, zs?km?ny?ul az ? t?mad?saiknak, mitsem m?velve arra, hogy ?ket visszaverjem? ?n b?lcsnek hiszem magam ?s csak r?szedett bolond vagyok, ?ldozata ?s martirja egy hi?baval? t?ved?snek.

H?nyszor ?llottam a k?telked?s ?s bizonytalans?g e coat of varnish would soon remedy all that.

Dick turned on the spark, adjusted the gasoline feed, and then he and Tom took hold of the propeller blades. Half a dozen turns proved unavailing and the boys looked glumly at each other. Had the engine been damaged after all?

"Give her another," said Dick, and this was done. Then the engine suddenly responded, and there followed those gatling-gun like explosions that set the horses to prancing wildly.

"Hi! hi! let up with thet racket!" yelled Peter Marley. "If ye don't them hosses will run away!"

"All right, I'll stop her and you can take the horses up into the field," answered Dick.

He sprang to the front of the biplane to stop the engine, but ere he could do so one of the horses broke away and galloped madly away in the direction of the woods. Then another followed.

"There they go!" bawled the farmer, lustily. "Stop 'em!"

Sam and Tom leaped to do as bidden. But they were too late, and so was Peter Marley. Across the field dashed the horses, badly frightened by the noise, and in a few seconds they disappeared into the timber.

"Well, by gum! Now what's to be did?" asked the farmer helplessly.

"Let's go after 'em!" answered Tom, running for the horse he had ridden. "We ought to be able to catch them, Mr. Marley. Dick and Sam can stay here."

"All right, we'll try it," answered the farmer. "But them critters is powerful runners, I can tell ye thet! That black don't like no better fun than to run away."

"Take care of yourself, Tom," called Dick, who had now stopped the engine. And then he and Sam watched their brother and the farmer as they went riding away at top speed after the runaway steeds.

"Well, anyway, the engine seems to be O. K.," remarked Sam, after the others had disappeared. "And the propellers go around like circular saws. Now all we've got to do is to have those bamboo sticks bound up, or replaced by new ones. Wouldn't it be great if we could go home in this machine!" he added, enthusiastically.

The boys inspected the split poles and the canvas, which had been punctured in several places, and then tried the engine once more.

"Makes a lot of noise," was Sam's comment. "You'd think it was half a dozen Fourths of July rolled into one."

Presently they saw a farmer approaching, accompanied by two boys. The farmer had a shotgun in his hands, and each of the boys carried a club.

"Wot's this noise about, an' wot's that thing?" demanded the farmer, and he showed his nervousness by the way he handled his gun.

"This is an airship," answered Dick, pleasantly. "I was trying the engine, that's all."

"Gosh all hemlock! An airship, eh? I thought it was a company o' soldiers firin' their rifles! Wot be you a'doin' here in my pasture lot?"

"Is this your lot?"

"It sure is, an' has been for forty years."

"We came here with Mr. Marley, of Rayville, to get the machine. It got away from us and landed in the river. We dragged it over here," explained Dick. "We'll make it right with you for using the lot," he added, with a smile.

"Oh, so thet's it, eh? Well, you're welcome to use the lot," said John Snubble. "I'm glad o' the chanct to see an airship. Boys, this is one of them airships you read about in the papers," he went on to his two sons. "Ain't no danger o' an explosion, is there?" he asked anxiously, as he slowly drew closer.

"I don't think so," answered Dick. And then he explained to Mr. Snubble how the two horses had become frightened and run away, and how Mr. Marley and Tom had gone after the runaway steeds.

"It's too bad it's broke," said one of the farmer's sons. "I'd like to see her go up."

"So would I," added the other.

"Perhaps you'll see her go up when she's mended," said Sam.

"If this is your farm, could you rent me a shed in which to store this biplane until she is mended?" said Dick, to the farmer.

"Maybe I can," was the slow answer. "But we'd have to keep the thing out o' sight o' the hosses an' cattle, or they'd cut up wuss nor them hoses did wot run away," the man added soberly.

TRIAL FLIGHTS

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet