Read Ebook: Gaal György magyar népmese-gyűjteménye (3. kötet) by Gaal Gy Rgy

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 151 lines and 48256 words, and 4 pages

Editor: G?bor Kazinczy Ferenc Toldy

GAAL GY?RGY

MAGYAR N?PMESE-GY?JTEM?NYE.

KIADT?K

KAZINCZY G?BOR ?S TOLDY FERENC.

HARMADIK K?TET.

PESTEN.

EMICH GUSZT?V SAJ?TJA.

Pest, 1859. Emich Guszt?v k?nyvnyomd?ja.

EL?SZ?.

E harmadik k?tettel b?rekesztj?k a nemzet ?rz?keny k?sz?net?re jogos?lt gy?jt? k?szlet?nek kiad?s?t, amennyiben az k?zl?sre m?lt?, vagy egy?bk?nt alkalmatos volt.

Pest, october 31. 1859.

TARTALOM.

MAGYAR MES?K A N?P SZ?J?B?L.

A r?gi vil?g lefoly?siba volt egy igen nagyon el?regedett kir?ly, aki m?r mintegy lassu l?p?sekkel l?ttatott k?zel?teni kopors?j?hoz. Ezen kir?ly a term?szet f? ur?t?l oly k?l?n?s testbeli ?llat?ssal vala alkotva, hogy az egyik szeme mindenkor mosolygott, a m?sik pedig sz?ntelen s?rt. Az urodalm?ba l?v? mindenf?le okoss?g? ?s b?lcses?g? emberek ezen csud?n sz?rny?k?ppen t?n?dtek ?s nyughatatlankodtak, nem tudv?n kital?lni, vagy csak gyan?tani is a dolog val?s?gos ok?t. De senkinek sem ada ezen dolog nagyobb gondolkod?sra ?s t?n?d?sre val? okot, mint az ? igen jeles h?rom fiainak. Ezek sz?ntelen tudakozt?k egym?s k?z?tt, hogy: ugyan mi lenne annak oka, hogy fels?ges aty?nk szeme, egyike sz?ntelen mosolyog, a m?sik pedig ?r?kk? s?r. Egyik egyet, m?sik m?sat monda, de egy sem tudta bizonyosan megmondani ok?t. Meghat?rozt?k teh?t egym?s k?z?tt, hogy a re?jok j?v? reggel ennek oka megtud?sa v?gett be fognak menni atyjokat megtudakozni.

M?snap reggel teh?t legels?bben is bement a sz?let?s rendje szerint a legnagyobik fia. Aki amint bement, mindj?rt ?gy sz?l?t? meg atyja: No, kedves szeret? fiam, mi ok ind?tott t?gedet arra, hogy engemet ily szokatlan id?be kor?n megkeressz? Ezen szavaira a kir?lynak ?gy sz?la a fia: Fels?ges aty?m, k?ts?g?nk ?s t?n?d?s?nk rengeteg csoportja k?sztetett el?dbe j?nn?m, hogy megtudhassam, mind ?n, mind a t?gedet h?ven szeret? fiaid, hogy mi legyen annak oka, hogy neked az egyik szemed sz?ntelen mosolyog, a m?sik pedig ?r?kk? sir? K?rlek szerelmes aty?m, mondd meg az ok?t. A kir?ly ekkor vidor ?br?zatj?t egyszerre a legkomorabb tekintetre v?ltoztatta, s mindj?rt egy mellette l?v? nyilakkal teljes tegezhez kapott, ebb?l kivont egy nyilat, ?s egyenesen fi?ra l?tte. De elhib?zv?n l?v?s?t az ajt?ba ?llott meg a ny?l. Ekkor megr?m?lv?n a fia, hirtelen kiszaladott, nehogy m?g nagyobb szerencs?tlens?g k?vesse. A k?t kissebbik testv?rek nagy buzg?an v?rt?k b?tyjok szerencs?s megj?vetel?t. Akit mihelyt megl?ttak, egyszerre a legnagyobb ser?nys?ggel siettek eleibe j?r?sa szerencs?s vagy szerencs?tlen kimenetel?nek megtud?sa v?gett. De csak megn?m?ltak, mid?n semmi feleletet b?tyjokt?l nem hallottak mondv?n, hogy atyjok, k?z?ps? fi?nak kiv?nja minden titk?t kijelenteni.

?gv?n a k?z?ps? fiu min?l hamar?bb val? megtud?sa er?nt a dolognak, siet legnagyobb gyorsas?ggal atyj?hoz: amint bement ?s k?rd?s?t el?terjesztette, hogy minek a megtud?sa v?gett ment legyen: hasonl?k?ppen b?nt az ?reg kir?ly m?sodik fi?val is. Aki amint kij?tt, csak annyit monda, hogy: kedves ?cs?m, mint legkedvesebb ?s legmeghittebb fi?nak neked kiv?nn? megmondani a dolog mivolt?t aty?nk. Ekkor a legkissebbik fiu nagy bug?n szalada atyja rezidenci?j?ba: aki amint bement, mindj?rt ?gy sz?la: Nagy ?s k?l?n?s szerencs?mnek tartom, hogy engemet v?laszt?l h?rom fiaid k?z?tt titkaid megtud?s?ra. L?gy is szerelmes aty?m oly nemes indulattal, hogy ne tagadd meg t?lem titkaidat, hacsak lehet: ha ?letemet kelletik is fel?ldoznom ?retted, k?sz vagyok, csak tudjak valamit rajtad seg?lleni. A kir?ly fi?hoz nagy t?zessen szaladott egy kivont t?rrel, de elmell?zv?n a sz?r?st, a falat tal?lta; fia meg nem r?m?lt, b?tran ?llott, s?t ?gy sz?lott: Kedves aty?m, el?tted ?llok, szabad vagy ?letemmel, ?gy b?nj?l velem, amint neked tetszik. De hidd meg, addig el?led ki nem megyek, mig meg nem mondod szemeid k?l?n?s voltok v?ltoz?sait. Amelyre a kir?ly mond?: no szerelmes fiam, l?tom, hogy te vagy er?ntam a legnagyobb sz?v? ?s h?s?g?, ?s tebenned helyheztetem minden rem?nys?gemet; b?ty?idba semmi bizodalmam nincsen, mivel csupa f?lelemb?l ?llanak. Kedves fiam, az ?n egyik szemem mosolyg?sainak oka: hogy gy?ny?r? ?s kellemes h?rom fiaim vagynak, akiket legf?bb ?r?m?mnek tartok, noha mostan ?gy tapasztaltam, hogy kettej?be semmi ?r?m?t nem fogok nyerni. A m?sik szemem sz?ntelen val? s?r?s?t okozza, m?g t?rzs?k?s kir?lyi famili?mt?l re?m maradott V?nus madar?nak sirat?sa, amelyet t?lem valami rabl? ellopa; ett?l f?gg pedig az ?n ?letemnek vidor ?llapotja, mert ha eztet m?g egyszer visszaszerezhetn?m, minden kincseimmel kir?lys?gomat annak adn?m, aki ezt nekem meghozn?, mivel akkor m?g egyszer olyan ?fju lenn?k mint a huszonn?gy esztend?s ?fju leg?ny. Ekkor a kir?lyfi megk?ri ?desatyj?t, hogy legyen er?ntok annyi szerettel ?s h?s?ggel, hogy n?kiek ?ti k?lts?get rendeltetni ne terheltess?k, mivel ?k, hacsak a fels? ?s als? vil?gba fog lenni azon mad?r, bizonyosan meg fogj?k hozni. Az atyja megk?sz?nte sz?ves igyekezet?t, sok szerencs?t kiv?nt mind a h?rmaknak hogyha a b?tyjai is meg fogn?nak benne egyezni.

Az egyess?g t?k?lletess?gre ment. Megind?ltak teh?t mind a h?rman egy ?ton, ?s ?taztak ?k sz?mos m?rf?ldekig egy?tt. Egyszer el?rnek egy rengeteg ?s nagy s?r? erd? alj?ra, a hol az ?t k?tfel? ment, egyik ment egyenesen a nagy erd?s?gbe, a m?sik ?ga pedig az erd? mellett mene el. Itt tan?cskoz?nak, hogy mit?v?k lenn?nek e k?t ?t fel?l, hogy ki melyik ?ton menne? A kissebbik kir?lyfi l?tja, hogy b?tyjainak ?ppen semmi kedvek nincsen befel? menni: ?n elmenek magamba, t? pedig, b?ty?im, menjetek egy?tt ahov? akartok. De m?g minekel?tte megind?ln?nak, az ?tf?len vala egy nagy ?l?fa, a k?t ?t el?gaz?s?nak k?zep?be. Ekkor a kissebbik kir?lyfi kiveszi zsebbeli k?sit, ?s bel? sz?rja a nagy f?ba ezt mondv?n: Kedves b?ty?im! ha valamelyik?nk ezen ?ton hamar?bb megford?l, ezen k?st ezen f?b?l kih?zni ne sajn?lja: hogyha a kih?z?s alkalmatoss?g?val a f?b?l v?r fog folyni, ?gy meg lehettek fel?le gy?z?dve, hogy bizonyosan valamelyik?nk e f?ldi ?letb?l egy m?s vil?gba h?vattatott ?ltal: hogyha pedig v?z fog bel?le folyni, jelenten fogja mindny?junknak eg?szs?ges ?llapotba val? l?tel?t. Ezek ut?n egym?st forr? atyafis?gos ?lelget?sek k?z?tt ?szve meg ?szvecs?kolt?k, ?s sok szerencse k?v?n?sa ut?n ?tnak ind?ltak, a kissebbik kir?lyfi befele az erd?be, ketteje pedig mellette.

A kis kir?lyfi nagy ?s terhes utaz?sai ut?n, eljuta az erd?be egy kisded kunyh?hoz, a mibe bemenv?n, szerencse ?s j? estve kiv?n?s?val idvezl? a benne lak? sz?rny? form?j? b?b?jos v?n asszonyt, fogadv?n ?tet anyj?nak. Melyre a v?n asszony: Ugyan fels?ges kir?lyfi, mi hozott t?gedet e messze ?s idegen f?ldre, holott itten m?g madarat sem lehetne azon f?ld t?j?k?r?l tal?lni, embert pedig m?g annyival ink?bb nem? Erre a kir?lyfi ?gy sz?lt: J?sz?v? ?reg any?m, l?gy er?ntam annyi sz?vvel ?s szeretettel, hogy ha tudsz valamit a V?nus madar?r?l hogy hol lehet, nyilatkoztasd, ki. Szivess?ged jutalom n?lk?l nem fog maradni; Fels?ges kir?lyfi, val?ban hidd el nekem, hogy semmit sem tudok fel?le, hanem van nekem m?g egy n?n?m, m?g ide valami 50 m?rf?ld, n?lamn?l sz?z esztend?vel v?nebb; ha csak e nem fog fel?le tudni, ?n semmit sem tudok. Ide is elverekedett szerencs?sen a mi kir?lyfi?nk, ahol a v?n sibill?t megk?sz?ntv?n, ez k?rdi ?tja oda val? menetel?t a kir?lyfit?l; aki mid?n megmondotta, mindj?rt ?gy sz?la: Jaj kedves kir?lyfi, ?n tudom hogy hol van azon mad?r, de minek is mondom, haszna semmi sem lesz benne, s?t m?g ?letedet fogod ottan veszteni, mivel igen nagyon er?s helyen vagyon; ann?l fogva jobb ha sz?nd?kodr?l leteszel, ?s szerencs?sen visszam?gy haz?dba, mert ha ak?rmi nagy er?vel birn?l is, ottan meg kelletik halnod. A kir?lyfi ?gy sz?l: Szerelmes ?reg any?m, nekem az ?let annyi mint semmi, s?t dics?s?gnek tartom azt, ha gyenge csecsem?koromt?l fogva mindenkor h?ven ?polgat? ?des aty?m?rt fel?ldozhatom; akkor tudom, hogy aty?mnak is bennem helyheztetett bizodalma meg fog val?s?gosodni, hogy nem csak sz?val emlegettem, hogy h?v sz?vvel viseltettem er?nta, ?s buzg? voltam ?letem fel?ldoz?s?val is megpecs?telni az er?nta val? h?v szeretetet. Melyre a sibilla: J? kir?lyfi, l?tom ?s tapasztalom aty?d er?nt val? h?vs?gedet ?s szeretetedet; megmondom h?t, hogy mik?ppen cselekedj?l hogy se magadnak k?rodra ne l?gy, aty?dnak is ?r?m?t ?s kiv?ns?g?t beteljes?tsed. Ide m?r nem messze van, napkeletre, egy kimondhatatlans?g? nagy gazdags?ggal b?r? el?regedett kir?ly: ennek a v?r?ba van a te famili?d madara. Ezt ha meg akarod fogni, amid?n be fogsz bocs?ttatni azon szob?ba, ahol a mad?r egy ?r?ig val? ?nekl?s?t szokta k?vetni, teh?t v?gj el?sz?r, minekel?tte bemenn?l, egy bokor t?viset, aztat magad mell? rakosgasd ahol fogsz ?lni, hogy ha el fogsz aludni b?jol? hangj?t?l a mad?rnak, a sz?kr?l a t?vis k?zz? bukv?n, minthogy ingedet is le kelletik vetni, fel fogsz ?bredni, ?s megfoghatod a madarat: de k?l?nben nem, s?t ?letedet elveszted. Itt a kir?lyfi megk?sz?nv?n nagy sz?vess?g?t a v?n sibill?nak mind a sz?ll?s, mind pedig a hasznos tan?csad?s?rt, azzal ?tnak ind?la. Kev?s napok lefoly?sai ut?n be?rt ? a r?gen kiv?nt ?s ?hajtott kir?lyi rezidenci?ba, ahol az ?reg kir?ly egy sz?ken k?ny?kle. A kir?lyfi m?dja szer?nt idvezl? a v?n kir?lyt. A kir?ly ?gy sz?la hozz?: Mi j?ratba vagy, vagy mit akarsz? Mely szavaira a kir?lyfi eml?t?, hogy ?tet atyja famili?j?nak d?szes madar??rt k?ld?tte volna, hogy ha m?lt?ztatn?k olyan kegyes lenni, hogy ism?t r?gi birtokos?nak visszaengedn?. Az ?reg kir?ly: Fiam, nem b?nom ?gy, hogyha meg tudod fogni, vigyed; k?l?nben h?rom napok enged?se ut?n, melyeket a megfog?sra adok, hogyha munk?d sikeretlen fog lenni: n?zzed azon k?tsz?z kilencvenkilenc kar?ba h?zott embereknek fejeiket, a ti?d fogja a summ?t k?z?tt?k h?romsz?zra szapor?tani. Ezek ut?n kimene a kir?lyfi, tusakodv?n a dolog szerencs?sen val? megnyer?se fel?l. Bement els? nap a pr?bah?zba, de minden haszon n?lk?l t?lt?tte ottan idej?t, elnyomattatv?n a V?nus madara b?jol? hangj?t?l. M?sodik nap is hasonl? szerencs?je vala. Ut?ls? napj?ra virad?ra eg?sz ?jjel nyughatatlans?gba ?s ?lmatlans?gba t?lt?tte idej?t, f?lv?n a k?vetkezend? szerencs?tlen esett?l, hogyha tudniillik nem tudja megfogni a madarat, ?gy k?nytelen lesz ?let?t a re? kimondott szentencia szer?nt v?gezni. Egyszer esz?be j?n neki, hogy tal?n, amint a v?n sibilla javaslotta nekie, hogy t?visbokrot vigyen be mag?val, ?s ing?t vesse le, ?s ?gy ?lj?n a t?vissel k?rny?lvett sz?kre, tal?n nem lenne rosz. ?gy cselekedett: lett is haszna, mivel a mad?r megfog?s?ra csakugyan szerencs?sen eljuta. Mihelyt a madarat megfogta, a v?n kir?ly azon minutumba ?let?t v?gezte.

Ekkor h?rom gy?ny?r? term?szet adom?nyai, a kir?ly le?nyai, egyszerre idvezl?s?re ?s k?sz?nt?s?re el??ll?nak az ?fju kir?lyfinak, aj?nlv?n h?rmok k?z?l szabad tetsz?se szerint val? v?laszt?st, azzal egy?tt a kir?lyi birodalmat. De ? nemes sz?vvel ?s indulattal b?rv?n, mind a h?rom le?nyait a kir?lynak elv?laszt? ily felt?tel alatt, hogy ?k is h?rman voln?nak testv?rek, ?s ?gy mindeniknek jutna egy feles?g, ?s amelyiknek majd kedve lenne a megholt kir?ly birodalm?ba j?nni uralkodni, h?t a lenne ottan a kir?ly: addig gondvisel?re b?zv?n az orsz?got. Annakut?nna magokhoz szed?nek kincsb?l ?s egy?b sz?ks?ges holmikb?l annyit, amennyit elegend?nek lenni it?ltek, azzal ?tnak ind?ltak. Szerencs?sen el is jut?nak azon pontra ahol a h?rom kir?lyfiak egym?st?l az erd?sz?len elv?ltak: itt ism?t ?gy ?szvetal?lkoztak, mintha ?szves?gtak volna. Nagy ?r?mmel fogadta a testv?rb?tyjait, akiknek kimutatta idejek ?s rendjek szer?nt a j?vend?beli hitves t?rsakat, akik nem a legnagyobb sz?vvel n?zt?k ?cscs?ket, minthogy fogad?sa szer?nt ? hozta meg az atyjoknak f? ?r?m?t szerz? V?nus madar?t. ?taztak ?k egy darab ideig sz?nmutat? testv?ri bar?ts?gba; de egykor azt mondja a nagyobbik testv?r a k?z?ps?nek: Hallod-e, nek?nk m?g jobb volna haza sem meni, mivelhogy minden p?nzeinket a bord?lyh?zakba egy?ltalj?ba elk?lt?tt?k, rongyosak is vagyunk, ?s m?g feles?gr?l is ?cs?nk gondoskodott helyett?nk: megl?sd eddig is kev?s becset ada rajtunk aty?nk, mostan m?g annyit sem. ?cs?nk fog lenni az ?r?k?s, vagy ?lj?k meg ink?bb, k?l?nben haza sem megyek. Mond? a k?zeps? a nagyobbnak: K?r volna meg?ln?nk, ink?bb vess?k ezen k?tba, hadd haljon meg mag?ba. Ezzel leszedv?n r?la minden ruh?t, meztelen bevett?k egy k?tba, a melybe szerencs?re semmi v?z nem volt, itt maradt a szeg?ny kir?lyfi nagy s?r?s ?s zokog?s k?z?tt: hasztalan rem?nykedv?n k?sziv? b?tyjai el?tt. Azok pedig nagy v?gs?ggal folytatt?k ?tjokat a h?rom kir?lyle?nyok t?rsas?g?ba, akiket kem?nyen megeskettek, hogy egy sz? nem sok, de annyit se mer?szeljenek el?hozni, k?l?nben hal?l leszen a jutalma nem hallgat?soknak.

Mindny?jan szerencs?sen haza ?rkeztek, az eg?sz udvar ?r?m?nnepet tarta, mindny?jan v?gan val?nak, csak a kissebbik kir?lyfi cserbe maradt hitvese szomor?, aki sz?ntelen szeret?je ut?n b?songa. Az ?reg kir?ly is sz?ma n?lk?l emleget? legkedvesebb fi?t. Megegyezett a kir?ly hogy fiai elvehetik a hozott kir?lyle?nyokat; k?sz?ltek a pomp?s ?s fels?ges menyekz?h?z, rem?lv?n hogy a m?g halad, addig kissebbik fia is meg?rkezn?k. De hagyjuk ?ket a menyegz?h?z k?sz?lni, n?zz?k a kissebbik kir?lyfi mit csin?l a k?tba? Amint ? ottan s?r ?s t?n?dik mag?ba, arra megyen egy csoport rabl?; egy k?z?l?k nagyon megszomj?hozott, v?zkeres?s v?gett a k?thoz mene, a melybe egyebetmint egy meztelen embert nem l?t; ez k?ri a rabl?t hogy seg?ljen rajta: e szol?tja a t?bbit, de azt felelt?k, mi hasznunk ha kih?zzuk! semmit t?le el nem vehet?nk. No de m?gis vegy?k ki, ?s mindenik ?ss?n rajta egyet. ?gy szeg?ny ?rtatlan kir?lyfit megverv?n ereszt?k ?tj?ra. Ekkor a szenved?sek k?z?tt l?v? kir?lyfi kezeit ?szvek?csolv?n, szemeit az ?g fele vet?, ?s ?gy sz?la: ?h! mostoha sors! minek engedted meg hogy l?telemmel csak ?pen a nyomor?ltaknak sz?m?t szapor?tsam? Minek is tanultam meg mely j? legyen szemeimmel n?znem a napot, jobb lett volna ha ?r?k?s set?ts?g z?rolta volna. Minek ragadott sz?vem bar?timhoz, ha egy ?r?k?s elv?l?st kelletik mostan szenvednem? Ny?lj meg f?ld, vagy szakadjatok re?m, hadd veszszek el, mert ez ?let re?m n?zve k?sz it?let. M?g ?gy ment a sivatag puszt?n, tal?lt ? a varr?shoz megkiv?ntat? eszk?z?ket, oll?t, c?rn?t, ?s imitt-amott egy-egy ruhadarabot. ?gy gondolkodik mag?ba: Ugyan felvegyem-e? veszem-e ?n ennek valami haszn?t? No de csak felszed? a rongydarabokat, ?s azokb?l k?sz?te mag?nak olyas ruh?t, amivel mezitelens?g?t legal?bb eltakar?; annakut?nna eljuta egy korcsm?ba, ahol ? mag?t szab?mesterembernek adta ki; a korcsm?ros maga is a volt, ?s igy sz?la: Soha jobb id?be nem j?hetett volna hozz?m seg?t?: h?rom le?nyaim f?rjhez mentek; azoknak ruh?t kell mindeniknek varrnom: m?s az hogy kir?lyfiak mostan h?zasodnak meg, ?s azoknak a feles?gei sz?m?ra is ime itten vannak a munk?k. Kinek van mostan nagyobb agg?d?sa ?s b?sul?sa, mint a szeg?ny kir?lyfinak, aki soha m?g egy ?lt?st se tett, csak ?ppen mostan, amid?n a sz?ks?g re? k?sztet?, adtak neki enni, ?s innya; de b?sul?s?ba se enni, se innya nem mer?szlett, f?lv?n a dolog igen veszedelmes kimenetel?t?l. A korcsm?rosb?l val? szab? kiadja a le?nyai sz?m?ra val? mat?ri?kat, azzal kimutatnak egy k?l?n?s szob?t is. Estve bemegyen, lefekszik; de aludni sem mer, s?t ?gy gondolkodik mag?ba: hogy reggelre el fog sz?kni, k?l?nben a gyal?zatt?l megmenekedni m?sk?ppen nem fog. Egyszer felveti szemeit, h?t l?tja, hogy mindenf?le szab?s?ghoz megkiv?ntat? eszk?z?k magokban dolgoznak; ezen ? nagyon elcsud?lkoz?k, ?s ism?t elaludt. Mikor fel?bredett reggel, minden ruh?k a fogason k?szen ?ll?nak. Ezen a mester igen nagyon csud?lkozott, ?s a kir?lyle?nyok ruh?it is ?gy varratta. Mikor megtudta hogy b?tyjainak lakodalma m?snap fogna tartatni, ? is bement a maga koldusruh?j?ban a rezidencia kapuja eleibe b?mulni, semmi fizet?st nem v?v?n mester?t?l, s?t ig?rte, hogy sz?vess?g?t, ami?rt befogadta, r?vid id? m?lva vissza fogja fizetni. Itt a nagy lakodalom tartatott, az eg?sz birodalm?b?l a kir?lynak ott l?v?n boldog boldogtalan. De m?g is annak a h??val volt az ?reg kir?ly, hogy fia meg nem ?rkezett, ?s hogy a V?nus madara is sz?ntelen b?songott, ?s nem ?neklett. Egyszer a rongyos kir?lyfi, amint a rezidencia kapuja el?tt k?regetne a ki ?s bemen? emberekt?l, egy kapus j?l re? ?t hogy mi?rt nem menne be? ottan kapna elegend? ?telt: melyre ? azt felel?: Hogy menne oda egy nyomorult szeg?ny a nagy rang?ak k?zz?? Er?vel behajt?k teh?t a t?bbi koldusok k?zz? enni, ahov? amint bement: egyszerre az ajt? nyitva l?v?n, re? sz?llott a V?nus madara, ?s fels?gesen ?neklett, mindj?rt bevitt?k a koldust, akire egyszerre a b?tyjai ?s szeret?je re? esmertek. Abba a minutumba meg?fjodott az ?reg kir?ly is, ?s ?tet kir?lyi ?lt?zetben fel?lt?ztetv?n a birodalmat atyja is szabad tetsz?s?re b?zta, hogy ?gy b?njon velek amint neki tetszen?k. Akiknek minden jelenval?k hal?lt it?l?nek. De ? ?gy sz?lott: No ti h?l?datlan ?s k?kem?ny sz?vet visel? b?ty?im, akik nekem j??rt gonoszszal fizettetek, ?n most megb?ntethetn?lek benneteket hal?llal is; de ?rezz?tek, hogy ?cs?teknek igaz atyafis?gos sz?ve van, aki b?rmely gyal?zatnak ?s szenved?snek voltam is kit?tetve, mindazon?ltal megfelejtkezem gonosz cselekedeteitekr?l, rem?lv?n hogy ennekut?nna elk?vetett hib?itokat dupla szeretettel ?s h?s?ggel fogj?tok bebizonyitani ?s megpecs?telni. ?gy mindny?jan ?szveesk?v?nek, ?s sz?mos boldog esztend?ket szeml?ltek v?g ?r?m?k k?z?tt.

Hajdan?ban volt a vil?gon egy szeg?ny ?s sok nyomor?s?gokkal k?zd? ember, akinek voltak tizenk?t fiai. Ezen tizenk?t fiai, amid?n azon id?t el?rt?k, hogy valami szolg?latra alkalmatosak lenn?nek, elmentek egy kir?lyhoz szolg?latba, ?s mindenik szolg?lt mag?nak egy lovat. A legkissebbik fi?, aki mag?t b?tyjai el?tt legtuny?bbnak ?s restebbnek mutatta, de alattomba a legnagyobb okoss?g? ?s ser?nys?g? volt, egy lovat, amely a kir?ly ist?ll?j?ba leghitv?nyabb ?s restebb volt, mag?nak elv?lasztott. A kir?ly nem igen ?r?mest ad? neki mondv?n, hogy sz?ma n?lk?l sok sz?p lovak lenn?nek ist?ll?j?ba, mi?rt nem v?lasztana ? is mint a t?bbi b?tyjai, olyan sz?p lovat? de ? minden m?don megel?gedv?n a hitv?ny l?val, megk?sz?nv?n a kir?lynak nagy kegyelm?t, haza fel? indultak. Itta t?bb testv?rei nem is k?v?ntak vele menni, minthogy maga sem volt gavall?r, a lova is r?t?l n?zett ki. Egyszer egy nagy s?ron kelletett ?ltalmenni: a hitv?ny l? bele maradt a s?rba. A kis fiu k?rte teh?t a b?tyjait, hogy seg?ten?k ki: de azok azt felelt?k: Ha jobban szeret?d a hitv?ny lovat mint a j?t, mostan ?gy vegyed haszn?t: vess magadra, mi veled nem bajl?dunk; azzal ottan hagyt?k. Alighogy testv?rei elmen?nek, megr?zkodott a l?, egyszerre egy aranysz?r? paripa v?lt bel?le, ?s ?gy sz?lt a kis gazd?j?nak: Ime itten van a f?lembe egy p?r arany ?lt?zet, vedd fel magadra; ?s azzal, sz?rnyas l? form?j?t vev?n mag?ra, azt k?rdezte, hogy milyen sebess?ggel menjen? ?gy-e mint a sz?l vagy mint a gondolat? amelyre ?gy felel a lovagl? Kelf : ?gy menj, hogy se magadba se pedig bennem semmi k?r ne ess?k. Azzal amint sz?lleln?zett, m?r haz?j?ba volt. A b?tyjai m?g sok id?re ker?ltek haza, amelyen igen elcsud?lkoztak, hogy ?cscs?k odahaza volt.

Annakut?nna hogy b?tyjai megj?ttek, elindultak h?zasodni, oly felt?tel alatt, hogy mind addig meg nem h?zasodn?nak, m?g olyan emberre nem tal?ln?nak, akinek tizenk?t le?nyai voln?nak. Egykor sok utaz?saik ut?n egy a mez?s?gbe mag?ba sz?ntogat? ember megsz?l?tja ?ket, hogy hov? sz?nd?kozn?nak? Amelyre a sz?nt?vet?nek ?gy sz?l?nak: hogyha hallott volna valahol olyan embert, akinek tizenk?t le?nyai voln?nak, f?rjhez menend?k, megmondani ne sajn?llan?! A sz?nt? ember azt mond? hogy ebben a legk?zelebb l?v? v?rosban lakna egy b?b?jos asszony, annak tud tizenk?t elad? le?nyait, de t?bbet sehol sem hallott. Bementek teh?t a v?rosba lak? b?b?jos asszonyhoz, ahol nagy sz?vess?ggel fogadtattak, s mind magok, mind pedig lovaik j? kv?rt?lyt kaptak. De egyszer amid?n az ist?ll?ba bement a legkissebbik fi? Kelf; ?gy sz?l hozz? lova: Kedves kis gazd?m, vigy?zzatok magatokra, mert ezen az ?jtszak?n a b?b?jos boszork?ny mindenik?nket meg fog ?lni; hanem ?n azt javaslom, hogy majd valami tizenegy ?ra t?jban l?gy ?bren, ?n elmegyek az ablakra, ?s ?lmot lehellek mindenikre, akkor te a b?ty?idat fektesd a b?b?jos asszony le?nyainak helyekre, le?nyokat pedig b?ty?id ?gyokra; minden lovaitokat az asszony lovainak helyekre.

Ez megl?v?n, ?jjel tizenk?t ?rakor a v?n boszork?ny fel?bredv?n, egy nagy b?rdot fogva kez?be, minden le?nyainak ?s lovainak elvagdalta fejeket, azzal bement ism?t h?z?ba, s mint aki igen nagy hasznot cselekedett, lefek?dt ?gy?ba, ?s a Kelf t?tosa ism?t belehelv?n az ablakon, ?jra elaludt a v?n asszony. Ekkor Kelf felk?lt?tte b?tyjait, hogy min?l hamar?bb siessenek ki a v?n asszony hat?r?b?l, mert k?l?nben meg kelletik halniok, ha fel fog ?bredni. Elsiettek min?l hamar?bb, Kelf pedig megv?rta a v?n asszony fel?bred?s?t, aki, mikor megtudta hogy le?nyait ?lte meg, nagy m?reggel felugra egy m?g ?letbe l?v? t?tos?ra, kergette Kelfet; de aminthogy a Kelf lova gyorsabb volt mint a v?n asszony?, ut?l nem ?rhette, hanem ?gy ki?ltott hozz?: V?rd el, kutya, majd re? j?sz m?skor. Ekkor a Kelf lova ?gy sz?lt: Mostan sehov? se n?zz, hanem egyenesen. Azzal megind?lv?n mint a sebes sz?lv?sz, egykor csak elki?ltja mag?t Kelf: Meg?llj lovam; melyre ez azt k?rdezte: H?t mit l?tt?l? Felelt Kelf: Egy aranyhajsz?lat. A t?tos ism?t ?gy sz?lott: Ha felveszed, ?gy is baj, ha nem veszed, m?g nagyobb baj; no de csak vedd fel. Annakut?nna azon m?d szerint tal?lt ? m?g egy aranyl?patk?t, ?s aranykacsatollat; mind felszedte ?ket. Annakut?nna nem ment ? haza, hanem egy kir?lyn?l be?llott szolg?lni.

Itten Kelf a legh?s?gesebb ?s tiszt?bb lov?sz volt mindenek felett. ? a tisztogat?shoz soha gyerty?t nem k?rt, m?g is lovai mindenkor a legtiszt?bbak voltak: ez?rt a t?bbi kocsisok nagyon gy?l?lt?k, hogy mi lenne annak az oka hogy gyerty?t sem k?r, ?s m?g is olyan tiszt?k a lovai? Egykor meglest?k: h?t l?tj?k, hogy egy aranyl?patk? vil?g?n?l tisztogat. A kir?lyt a t?bbi csel?dek odah?vt?k, ?s mid?n maga is a kir?ly szem?lyesen l?tta volna, bement Kelfhez, akit?l megk?rdezte, hogy hol vette volna ezen l?patk?t? melyre Kelf ?gy sz?lott: Ezen l?patk?t, aranyhajsz?lat ?s aranykacsatollat tal?ltam az ?ton. Ezeket a kir?ly elvette Kelft?l, ?s bevitte. M?snap reggel beh?vatta a kir?ly Kelfet, ?gy sz?lv?n neki: Hallod-e: azt parancsolom neked, hogyha azon le?nyt, aminek a haj?b?l val? ezen hajsz?l, nekem ide nem hozod, ?gy tudd meg, hogy hal?l a fejeden. Ekkor nagyon szomor?an kimegyen az ist?ll?ba, eg?sz napj?t s?r?ssal b?song?ssal t?lt?tte. H?t csak megsz?lal a t?tos: Kedves Kelfem, mi?rt vagy olyan b?s ?s szomor?, ?s mi?rt sir?nkozol? nekem semmi bajodat nem mondod? K?nnyes szemeit Kelf felemelv?n ?gy sz?l: Hal?l a fejemen ha azon le?nyt, akinek a haj?b?l val? azon hajsz?l, a kir?lynak meg nem hozom. A t?tos mond: J?l tudtam, az?rt mondtam hogy ha felveszed, ?gy is baj, ha nem veszed, m?g nagyobb baj. No de l?gy j? rem?nys?gbe; k?rj mind nekem, mind magadnak ?traval?t.

Megnyerv?n az ?traval?t, elindul?nak mint a vill?ml?s. Az ?ton ?gy sz?la a t?tos az ? gazd?j?hoz Kelfhez: Mostan oda kelletik menn?nk, ahol a b?b?jos v?n asszony kergetett benn?nket: az ? h?z?ba van azon aranyhaj? le?ny egy b?lcs?be, a maga ?gya mellett rengeti sz?ntelen; hanem arra k?rlek, hogy mikor ?n belehellem az ?lmat a v?n asszonyra az ablakon, sebesen menj be, ?s ragadd meg minden b?lcs?st?l, de hozz? ne ny?lj, mert k?l?nben ?letedet veszted. ?gy is cselekedett Kelf; megragadta minden b?lcs?st?l; de minthogy a b?lcs?be l?v? aranyhaj? le?ny nagyon sz?p ?s kellemetes form?j? volt, Kelf meg nem ?llhatta hogy meg ne cs?kolja, amid?n az ablakon kereszt?lvitte: mindj?rt felserkent a v?n asszony, ?s a maga t?tos?ra h?gv?n, kev?sbe m?lt hogy Kelfet el nem fogta, nagy fenyeget?sekkel ijesztv?n a j?vend? oda menetelt?l.

Nagy ?r?mmel vette a kir?ly a gy?ngy teremt?s megj?vetel?t. Akinek a kir?ly aj?nlv?n sz?v?t lelk?t, holtig val? szerelm?t: de erre ?gy sz?la a le?ny: Nem leszek addig birtokodba, m?g azon aranykacs?t, amelynek a toll?b?l val? ezen toll, ide nem hozatod. Ezt is Kelfre b?zta a kir?ly. Egy sz?z ?les m?lys?g? k?tba volt a kacsa; ide leeresztette Kelfet lova; de minthogy egyszerre meg nem kaphatta a kacs?t, elki?lt? mag?t, ?s a v?n asszony megragadta Kelfet. Itt a v?n asszony megk?ttetv?n Kelfet, bef?tetett egy vas kemenc?t h?tszer jobban mint m?skor. De minthogy a szolg?l? maga maradt, mondotta Kelfnek, hogyan ?lj?n azon targonc?ba, amivel be akarta a kemenc?be tasz?tani. Kelf mindig ?gy ?lt, hogy be ne tudja tasz?tani; a le?ny hi?ba magyar?zta, Kelf nem akarta ?rteni, mondv?n a le?nynak, hogy mutassa meg, hogy mik?nt kellessen ?lni: akkor a le?ny mutat?s v?gett bele ugrik a targonc?ba, Kelf pedig ser?ny volt, betaszitotta a kemenc?be, maga pedig a kacs?t megfogv?n, hazament. Ekkor a kir?ly a sz?p le?nyt k?sztette h?zass?gi ?let elfogad?s?ra, de a le?ny azt mondotta, hogy addig nem, m?g azon m?nest, amibe azon m?nl? van, aminek a l?b?r?l val? ezen patk?, ide nem hajtatod. Ezt is Kelfre b?zta a kir?ly, akinek lova ?gy sz?la, hogy k?rjen b?ven zabot, egy ?s?t, ?s egy bialb?rt; ezeket megkapv?n, mentek ?k egy nagy tenger mell?, ahol egy szigetbe megmutatta a l? a m?nest; annakut?nna egy g?dr?t ?satott Kelffel, abba bele fek?dt maga Kelf ?s a t?tos is abba volt betakarv?n a bialb?rrel. Megtanitotta a t?tos Kelfet, hogy mikor ? v?vni fog, a veres l?ngot locsolja, ?gy a t?tos meg fog ment?dni. Ezut?n elnyer?t? mag?t a Kelf lova. A szigetbeli m?nl? mindj?rt meghallotta, ?s f?lig a tengerbe bej?tt; de minthogy a Kelf lova a g?d?rbe b?jt, nem l?tta, visszament; m?sodik nyerit?sre ?ltalj?tt, kereste, minden?tt nyer?tett; ekkor a Kelf lova kiugrott a g?d?rb?l, ?s addig viaskodtak, hogy a Kelf lova meggy?zte; annakut?nna az eg?sz m?nes mag?ba ?ltalj?tt, ?s haza hajt?k. A kir?ly k?sztet? ism?t az aranyhaj? le?nyt az h?zass?gi ?letre; de a le?ny azt mondta, hogy addig nem, m?g maga azon lovaknak tej?be meg nem f?rdik, amit azokt?l fognak fejni. Ekkor a Kelf lova megrugdosv?n sorba mindenik lovat, magokt?l leadt?k a tejet; a tej ?gy forrott, mintha a legnagyobb t?z lett volna alatta. A f?rd?st is Kelfre b?zta a kir?ly, aki lov?t kiviv?n, ez re? lehellett, ?s csak l?gymeleg lett a tej; Kelf pedig h?tszer szebb volt mint annakel?tte. De a le?ny azt kiv?nta, hogy a kir?ly szem?lyesen megf?r?dj?k. Kivitette teh?t a kir?ly is a Kelf lov?t, de amint ez re? lehellett a forr? tejre, m?g sokkal jobban forrott, amibe a bele lehell?s ut?n beereszkedv?n, mindj?rt sz?rny? hal?lt szenvedett a kir?ly. Ekkor az aranyhaj? le?ny ?gy sz?la Kelfhez: No kincsem, ?n a ti?d, te pedig az enyim vagy, ?lj?nk sz?mos boldog esztend?ket. ?gy lett a szeg?ny Kelfb?l kir?ly, aki ?lt ?s uralkodott v?g n?lk?l val? id?kig.

Volt hol nem volt, m?g az ?rabs tengereken is t?l volt, hegyen v?lgy?n, m?g pedig a rongyos level? erd?n is t?l volt, volt egykor egy szeg?ny ember, kinek a gazdas?ga csak egy rongyos kunyh?b?l ?llott; ?let?t pedig csak ?gy t?pl?lgatta, az erd?b?l naponk?nt sz?raz gallyakat hordott, ?s a piacon eladta, mag?t ?s feles?g?t abb?l t?pl?lta. M?g fiatalok voltak mind a ketten, magzatjok nem volt. Egyszer az asszony teherbe esv?n, m?r k?zelgetett a sz?l?snek az ideje. - Azon estve oda ?rkezett Krisztus P?terrel, ?s k?ri, hogy adna a szeg?ny ember nekie sz?ll?st; melyre mond a szeg?ny ember hogy: nem adhatok, ?gymond, mivel a feles?gem ilyen s ilyen ?llapotban vagyon: az?rt h?t nem lehet magoknak, j? bar?tim, a szob?ba fek?dni. Kire monda P?ter: Hiszen lefeksz?nk mink a pitvarba is, csakhogy a leveg? alatt ne fek?dj?nk. Ekkor csin?lt a szeg?ny gazda a pitvarba ?gyat; azon ?jtszaka pedig nagy f?jdalmakkal kinoztatv?n a szeg?ny asszony, monda P?ter az ur?nak: Uram szabad?tsd meg szeg?nyt, mert nagyon kinl?dik. Monda az ?r: Eredj P?ter, n?zd meg mit l?tsz az ?gen? P?ter kiment ?s n?zi: h?t l?tott az ?gen k?t kardot, ?s h?rom hal?lfejet. Mondv?n P?ter az ur?nak hogy mit l?tott, monda az ?r: Hogyha ebbe a szempillant?sba megsz?letik a fi?, teh?t el kell neki vesznie vagy h?bor?ba, vagy pedig d?ghal?l ?ltal. Megint kezdi az asszony jajgat?s?t, ?s k?ri P?ter az ur?t, hogy szabad?tan? meg: az ura pedig mondja, hogy n?zze meg viszont mit l?t az ?gen. P?ter pedig kimegy, ?s l?tja hogy vagyon az ?gen egy sz?p kiny?lt r?zsabokor. Melyet mondv?n az ur?nak, no akkor legyen meg! monda ez, ?s az asszony megsz?lte a gyermeket.

Reggel felvirradtak szerencs?sen, ?s k?ri a szeg?ny ember a k?t sz?ll?j?t, hogy vigy?k el a kis fi?t a templomba, ?s kereszteltess?k meg; melyet el is vittek, ?s ?pen akkor ?rtek a kir?lynak a magzatj?val a templomba, de mivel ez le?ny volt, teh?t mondja az ?r hogy ezt keresztelj?k meg, mivel ez fiu. Ezt nem akarv?n a pap cselekedni, teh?t veszi Krisztus a gyermeket, ?s maga megkereszteli, azut?n meg?ldotta, ?s ?ltaladta az atyj?nak. Hogyha, ?gy mond, egyszer a gyermek feln? ?s el fog valahova utazni, teh?t add neki ezt a botot; ?s a maga botj?t ?ltaladta a szeg?ny embernek. A kir?lynak a le?nya ?pen egy id?s volt ezzel a szeg?ny ember gyermek?vel. M?r mind a ketten felserd?ltek, ?s m?r a le?ny az ? legszebb vir?gz? ideiben volt, ?s oly gy?ny?r? tekintete volt nekie, hogy hozz? hasonl? nem volt k?r?lbel?l sz?ps?g?re, amelyben is nagyon elb?zv?n mag?t, gy?l?sben kihirdettette, hogy ? m?shoz nem megyen f?rhez, csak ahoz, aki neki a Pelik?n kir?lynak az toll?b?l hoz egyet. Erre a hirdet?sre sok b?r?k, gr?fok, hercegek, v?logatott cig?nyleg?nyek ind?ltak a Pelik?n kir?lynak a keres?s?re, de senki nem tudta feltal?lni. V?gre mondja a feljebb emlitett szeg?ny embernek a fia: Aty?m ?n is elmegyek, ?s tal?n ?n leszek szerencs?s hogy r? tal?lok arra a dr?ga kincsre. Kinek mondja az atyja: Eredj fiam, j?rj b?k?vel segitsen az isten. ?s az atyja k?sz?t nekie ?traval?t, hogy elmehessen; v?gre adja a fi?nak a keresztatyj?t?l kapott botot, ?s ez elbucs?zik az atyj?t?l, ?s ?tnak ind?l, maga se tudja hogy merre menjen. Egy helyett meg?hezett, ?s le?l a f?ldre, ?s a botj?t maga al? tette, ?s mely nagyon elb?mult, mid?n a botja maga alatt l?v? v?ltozott, ?s k?rdi t?le a lova: Hogy akarod, ?des gazd?m, hogy most menj?nk, mint a sz?l, vagy mint a gondolat? Mond? neki: Csak ?gy menj ?des lovam, hogy se ?nbennem, se tebenned semminem? k?r ne ess?k. Ezzel megind?l sz?lm?dj?ra, ?s viszi eg?sz estvelig; estv?re ?rkeztek egy nagy v?rosba, ahol mondotta a lova; hogy itt meg fogunk h?lni; ?s bementek mind a ketten a vend?gfogad?ba. Mid?n a lov?t az ist?ll?ba bek?t?tte, maga pedig a vend?gszob?ba ment ?s bort k?rt mag?nak, ?s bora mellett falatozta kedves pog?cs?t, melyet m?g az atyja tett a tariszny?j?ba; egy kev?s id? m?lv?n szeml?li a korcsm?ros, hogy messz?r?l val? ?s k?ls? orsz?gokb?l volna ?s hozz?ja mengyen, asztal?n?l le?lv?n, el?re k?sz?nti, azut?n k?rdi, hogy honnan, ?s micsoda orsz?gb?l sz?rmazott, ?s hogy hov? utazik? Mid?n ezt meghallotta, mond? hogy ?n, ?gy mond, az Melt?f? orsz?g?b?l val? vagyok, ?s ?tazok a Pelik?n kir?lyhoz. Mid?n ezt meghallotta a korcsm?ros, hogy ezeknek a hatalmas madaraknak a kir?ly?hoz ?tazik, gondolv?n hogy ezt j? lenne a kir?lynak megjelenteni, azzal felk?sz?l ?s szalad a kir?lyhoz. Mid?n jelent?se ut?n beeresztett?k a kir?ly eleibe, mindj?rt elbesz?llette hogy micsoda ember vagyon n?la. Mond? a kir?ly, hogy mindj?rt hozz?k hozz?m az embert. A korcsm?ros nagy siets?ggel vezeti a kir?lyhoz, ?s mid?n a kir?ly mindeneket kik?rdett volna t?le, k?rdi v?gre, hogy val?ban a Pelik?n kir?lyhoz utazik-?? kinek mond? emez, hogy oda. Mondja neki a kir?ly: hogyha egyszer a Pelik?n kir?lylyal besz?lsz, ?gymond, teh?t k?rdezd meg, hogy az ?n harminck?t kerek? malmomra foly? forr?s mi?rt sz?radt ki, ?s hogyan lehetne megint a forr?st foly?v? tenni? hogyha ezt neked megmondan? a Pelik?n kir?ly, ?s nekem h?r?l hozn?d, teh?t t?gedet nagy embernek tenn?lek.

Elmegyen a kir?lyt?l, el?bb j? aj?nd?kot v?v?n ?t?le; azut?n reggelre kelve tov?bb ind?lt. Mid?n m?r eg?sz nap ?tazott volna, teh?t estv?re viszont egy nagy v?rosba megsz?lltak. Mid?n a lov?t j? karban helyheztette, maga pedig a korcsm?ba bement, h?t k?rdik hogy honnan val?; erre megmondotta, ?s hogy hov?menne. Kit mid?n hallott volna a kir?ly, hivatja mag?hoz, ?s mond neki: Hogyha te a Pelik?n kir?lyhoz m?gy, teh?t k?rdezd meg hogy mi?rt nem terem az ?n k?rtvef?m a kertembe, aki ezel?tt ez?stvir?gokat vir?gzott, ?s aranyk?rtv?ket termett? Ezt is hogy esz?be vette volna, mid?n a kir?ly j? aj?nd?kka mag?t?l elbocs?totta, ? ?tnak indult, ?s k?rdezv?n ?tet, hogy mikor j?nne vissza, feleli hogy nem tudja.

?s utazv?n, harmadnap m?lva rettenetes vadonba ?rkezett, s egy v?rosban tal?lt, a melybe bement, hogy valami eles?get vegyen mag?nak. Mid?n a v?rosban j?rna, k?rd?k t?le a kir?ly csel?djei, hogy hov? utazik? ? pedig mondotta hogy a Pelik?n kir?lyhoz. Kit mindj?rt vezettek a kir?lyhoz, ?s mid?n a kir?ly mindent t?le kitudakozott, mondja neki a kir?ly Hogyha egyszer oda ?rsz, teh?t k?rdezd meg hogy azon le?nyomat, aki m?r h?t esztendeje hogy beteg, hogy lehetne kigy?gy?tani? Ezzel megaj?nd?kozta a kir?ly, ?s ? tov?bb ?tazott.

Az ?tj?ban monda az lova neki: Hallod-e l?tod amoda azt az erd?t; ott ?nr?lam sz?llj le, ?s viszont ?n egy bot leszek, ?s engemet az erd?be valami nagy f?nak a tetej?ben k?ss fel, magad pedig a tengernek partj?ra ballagj el, ahonnan nem messze leszen a te sz?nd?kodnak el?r?se. Melyet mid?n hallott volna, teh?t lesz?ll a lov?r?l, ?s ebb?l bot lett; kit mid?n m?r felk?t?tt a f?ra, ?s a f?t j?l megjelelte, maga a tenger fel? vette az ?tj?t. ?s mid?n a tenger partj?hoz ?rkezett, l?t ott egy hidegvette v?n asszonyt, melynek az orra k?t ?les volt, ?s az orr?n hordta ?ltal a tengeren az embereket. Mid?n hozz? ?rt volna az ?fju, k?rdi t?le a vasorr?, hogy hova ?tazik? Melyet elmondott nekie. Mid?n meghallotta a v?n asszony, azt mondja neki: Hallod-e fiam, hogyha vissza j?sz, teh?t azt is k?rdd meg, hogy ?nnekem meddig kell szolg?lni itt a tengeren ?tet? ?s tov?bb ?tazik a v?n asszonynak javasl?sa ut?n. V?gre el?rkezett egy erd?h?z, melynek a sz?lin egy gy?ny?r? f?nyess?g? h?z volt, melyet k?r?lfogott egy legdr?g?bb vir?gokkal teljes sz?p kert. Mid?n hozz? ?rkezett, kint volt egy igen v?n asszony, ?s mid?n hozz? ?rkezett, k?sz?nti a v?n asszonyt; ez fogadja, ?s k?rdi t?le, hogy hol j?rna ebben a vid?kben, holott t?letek m?g a mad?r sem j?het ide? Melyet mid?n elbesz?llett volna, hogy mi?rt j?r, ?s legkiv?ltk?pen mi?rt j?tt, ?s elbesz?llette az ?tj?ba hogy a h?rom kir?lys?gok m?g mire is k?rt?k, legjobban k?rte hogy, ha lehet, csak egy sz?l tollat is szerezzen neki: a melyet meg is ig?rt a v?n asszony, hogy minden bizonynyal az Pelik?nok kir?ly?nak toll?b?l fog nekie szak?tani, mert ? az feles?ge. Beh?vja annakut?nna a szob?j?ba, ?telt ?s italt ad n?kie ?s azut?n bedugta ?tet egy ?gy al?, ?s betakarta egy tekn?vel, ?s mondotta neki, hogy: az ?jtszaka ne aludj?l, hanem mind?g figyelmezz arra, amit ?n ?s az uram besz?ll?nk.

V?gre elj?tt a Pelik?n, nagy f?nyess?ggel megt?lt?tte a szob?t, ?s nagyon perelt hogy micsoda m?s orsz?gb?l val? ember vagyon itt? ?s add el? nekem mindj?rt, b?tor ak?rhol vagyon; de az asszony tagadta, hogy ? a fel?l semmit nem tud, hanem m?ma kenyeret s?t?ttem, ?s nagyon megizzadtam, ?s az ingemet levetettem, ?s annak van olyan nagy szaga. Melyet a fels?g elhitt, ?s az ?reg kif?st?lte a szob?t, ?s mind a ketten fek?dni mentek. Mid?n f?l ?jtszaka az asszony a Pelik?n kir?lynak a tollai k?z?tt vakar?szott, kiszakajt egy tollat az gy?m?ntf?nyess?g? h?t?b?l; melyen nagyon megharagudott a Pelik?n, hogy mi?rt szaggatja a tollait. Kinek mond a v?n asszony: hogy neked ?n ezt nem k?szakarva cselekedtem, mert a tollaid nagyon ?szve vannak ragadva; viszont m?g k?t tollat kiszakajtott, a kin m?g jobban megharagszik az Pelik?n, ?s t?bbet nem hagyott a feles?g?nek az tollai k?z?tt vakar?szni, azut?n tetette mag?t az asszony hogy alszik. Egyszer csak fel?bred ?lm?b?l, ?s besz?lli az ?lm?t, hogy m?g soha t?bb? oly ?lmat nem l?tott mint most. Kinek mond a Pelik?n kir?ly, hogy mit ?lmodott? Besz?lli a v?n asszonya ?gy mond: J?ttek hozz?nk h?rom kir?lyok, ?s mindegyiknek t?l?nk egy-egy k?r?se volt; az els? ?gy mond: Vagyon nekem egy harminck?t kerek? malmom, ?s most m?r a forr?s, amely re? folyt, kisz?radt, s k?rdezi, hogy mik?nt lehetne megereszteni a forr?st? A m?sodik viszont, hogy vagyon a kertiben egy k?rtvef?ja, s hogy mi?rt az most nem terem, holott ezel?tt aranyk?rtv?ket termett, ?s ez?st vir?gokat vir?gzott? Az harmadik pedig mond?, hogy nekie volt egy nagyon sz?p le?nya, de m?r h?t esztendeje beteg, ?s nem tudj?k meggy?gy?tani; k?rdi mik?ppen lehetne meggy?gy?tani.

Ezekre mond a Pelik?n kir?ly, hogy nem hi?ba, k?zel vagy h?romsz?z esztend?h?z, teh?t az?rt ?lmodozol oly igen igazat; csak hallgass. Az els? kir?ly, akinek a malma nem forog mivel nincsen vize: teh?t ha valaki a forr?s g?dribe l?v? malomk?vet, amit leeresztett egy moln?r leg?ny, kih?zn?, teh?t elind?lna mindj?rt a malom, ?s az el?bbi nagy hasznot viszont hajtan?. A m?sodik, aki azt mond?, hogy dr?ga k?rtvef?ja volt, ?s m?r t?bbet nem terem: minek is teremne, gondolja ez mag?ba, odafent, mikor a t?ve alatt vagyon huszonn?gy k?d p?nz? m?g azt onnan ki nem ?ss?k, addig a fa nem terem. A harmadik pedig, akinek van egy beteg le?nya, teh?t az addig meg nem gy?gy?l, m?g azt az ?ldozatot, amit most h?t esztendeje egy pap nekie adott, ?s mivel a papra haragudott, ? azt kik?pte, ?s egy b?ka azt hirtelen elkapta, ?s az olt?r al? bevitte: m?g onnan ki nem veszik, ?s a le?nynak be nem adj?k, addig meg nem eg?szs?gesedik.

A besz?lget?s k?z?tt reggel lett, ?s a Pelik?n onnan haz?l elment; a v?n asszony pedig kivette az ?gya al?l az ?fjat, ?s ?ltaladta nekie a nagy dr?gas?g? sz?p tollakat, ?s monja neki: A t?bbit, a mit k?rdezt?l, m?r hallottad; de v?gre mond? az, hogy m?g itt is egy vasorr? b?ba mit mondott neki, hogy meddig kell szolg?lni neki a tengerparton? Mond? az ?reg, hogy ?n?kie addig kell nekie szolg?lni, am?g a sz?zadik embert nem veszti a tengerbe, s hogy kilencven kilencet m?r befojtott. Ezzel megk?sz?ni az ?fju az asszonynak j? akaratj?t, ?s ?tazik vissza.

Mid?n m?r a tengerpartra ?rt, ?s a vasorr? b?ba ?ltalvitte a tengeren, k?rdi t?le ez, hogy meddig kell nekie m?g szolg?lni? Mond? az ?fju, hogy: J?j ide velem az erd?be, ?s ott megmondom. Mid?n a vasorr? b?ba elkis?rte volna a kis erd?be, ott felmegy az ?fju a f?ra, ?s leveszi a f?rul a botj?t, ?s viszont megint l? lett bel?le, ?s re?ja ?l; akkor mond? a bany?nak, hogy m?r kilencven kilencet befojtott?l a tengerbe, m?g egyet kell befojtanod, akkor elszabad?lsz. Mond? az: K?sz?nd, kutya any?ju, mert te lett?l volna a sz?zadik.

Ezut?n ?tnak indult, ?s el?rt az els? v?rosba, akibe ut?lj?ra volt mondva, hogy ?tet a kir?lyhoz vezett?k. Mid?n m?r a kir?lyn?l lett volna, megmondotta a kir?lynak, hogy a le?nya mi?rt oly nagyon beteg: Ekkor az ?ldozatot az ?fju mond?sa szerint az olt?r al?l kivett?k, ?s a le?nynak beadt?k, amely ut?n a le?ny mindj?rt jobban ?rzette mag?t, ?s h?rom h?t alatt meggy?gy?lt. A kir?ly ez?rt a cselekedeti?rt sok kincscsel ?s katonas?ggal megaj?nd?kozta. Innen oszt?n ?rt a m?sodik kir?lys?ghoz. Mid?n m?r a kir?ly eleibe ment volna, ?s az ?fju mond? hogy a k?rtef?ja mi?rt nem terem, mindj?rt fel?satta a f?t, az alatt pedig a nagy kincset megl?tta, melyet onnan felvettek, ?s a f?t ?jra el?ltett?k, aki mindj?rt bimb?zni kezdett, ?s vir?gozni. Ezt nagy ?r?mmel l?tta a kir?ly, ?s a kincset szekerekre rakta ?s az ?fjunak adta, ?s mell?je nagysz?m? katonas?got, ?s m?r mint egy nagy kincsekkel b?r? nagy hatalommal ment az utols? kir?lys?ghoz. ?s mid?n m?r mint egy gener?lis elej?re ment volna, megmondja neki, hogy mi az oka hogy a forr?sod elsz?radt, ?s nem ?r?l a malmod: a forr?sod lyuk?ba egy moln?rleg?ny, akinek nem fizett?l, egy malomk?vet eresztett a forr?sba: m?g ki nem h?zod, addig nem j?r a malmod. Amelyet a kir?ly mindj?rt mesters?ggel kih?zatott, ?s a forr?s nagy z?g?ssal el kezdett folyni. Ezt l?tv?n a kir?ly, nagyon ?rvendett, ?s az ifjunak nagy sok p?nzt ?s katon?t adott. M?r most az ?fju mint egy nagy fejedelem ment haza fel?, kinek m?r kincse ?s sok katonas?ga volt. Az atyja h?z?hoz menv?n, az ? atyja nagyon csud?lkozott, hogy az ? fia nem csak gazdags?got, hanem m?g egy kir?lyhoz ill? sok katonas?got is hozott mag?val; de v?gre mid?n megmutatta az atyj?nak, hogy m?g a Pelik?n kir?lynak a toll?b?l is hozott mag?val, jelenti v?gre a kir?lynak, hogy ? legyen az az ember aki a Pelik?n kir?ly toll?b?l hozott, a mit a kissasszony kiv?nt. Melyet mid?n megmutatott, a kisasszony nem annyira a tollnak, mint a sz?p ?fjunak meg?r?lt, s mivel hallotta ?s l?tta, hogy mely rettent? kincset hozott mag?val. Itt csakhamar kezet fogott a kir?ly le?ny?val, ?s v?gre megesk?d?tt a sz?p kisasszonynyal, ?s az ?reg kir?ly hal?la ut?n ? lett a kir?ly, s a kir?lys?got b?lcsen feltartotta, m?g ?let?t be nem z?rta.

Volt hol nem volt, m?g az ?perenci?s tengereken is t?l volt, volt egyszer egy szeg?ny ember, ennek a szeg?ny embernek volt egy fia, akinek nagyon kev?s gazdas?ga volt ?gy, hogy m?r maga is alig tudott ?lni. Mondja a fi?nak: L?tod-e kedves gyermekem, hogy m?r magamnak nincsen semmim, hanem eredj ?s keress magadnak valami szolg?latot, tal?n minket is tudsz boldog?tani. Ezzel a fia felk?sz?l, ?s el?tazik, ?s j?r kel, heted h?t orsz?g ellen b?jdosik szeg?ny mindenfel?. Egyszer ?rt egy rettenetes nagy hegyet, melyen fel?l volt egy nagy v?r: felmegyen a v?rnak a kapuj?hoz, ?s k?rdi a kapun ?ll?t?l, hogy ki? legyen a v?r? emez pedig felelt, hogy a nagys?gos Pl?t??. Itt az ?fju bemegy a v?rba, ?s jelenti mag?t hogy szolg?latot kapna. Mid?n m?r felvitt?k a v?r ur?hoz mondja ez mag?ba: J? lesz ez nek?nk, mert bizony mondom hogy ily hamar embert nem kaphatunk. Befogad?k h?t ?tet, ?s mondj?k: Hallod-e, itt n?lunk csak h?rom nap az esztend?, ?s hogyha te azt ki tudod szolg?lni, teh?t akkor h?romsz?z forintot kapsz. Adnak nekie enni, ?s mondj?k: N?lunk oly szok?s vagyon, hogy csak ?jtszaka kell szolg?latj?t az embernek tenni; teh?t most fek?dj?l le, az ?jtszaka pedig fogsz dolgozni. Lefekszik a f?radt fi?, ?s estve fel? felk?lt, ?s k?rdi, hogy mi lesz a dolga? melyet megmutattak nekie: l?tod-e, ?gy mond, amoda a v?r alj?n azt a nagy erd?t? teh?t azt neked az ?jtszaka ki kell v?gni, ?s a f?t ?lbe rakni; ?s adnak neki egy fejsz?t, ?s mondj?k, hogy ha ezt meg nem fogod cselekedni, teh?t holnap bevisz?nk a pokol szolg?latj?ba. Nagy szomor?an kifel? ind?l az erd? fel?, ?s mikor el?rte az erd?t, ?s nem tudta hogy mik?ppen fogjon a dologhoz: m?g ?gy szomorkodik, hozz?ja j?tt egy nagyon sz?p fiatal le?nyz?, ?s k?sz?nti ?tet, ?s mondja neki: Ugyan hogy j?tt?l te ide te szerencs?tlen ?fju? ki is k?nnyes szemekkel panaszkodik hogy nekie miket parancsoltak. Mond? a le?nyz?: Te csak ?lj le, ?s itt, amit neked hoztam, edd meg, ?s azut?n fek?dj?l le: ne f?lj mert ?n neked mindent elv?gezek. Ezek ut?n fek?dni ment, ?s a Roz?lia kezdett a dologhoz, oly ser?nyen letakar?totta a f?t, ?s ?lbe rakta, hogy m?r mid?n hajnallott, teh?t m?r akkor az eg?sz dolog k?szen volt.

Reggel h?t felk?lt?tte az ?fjut, ?s mondja neki: No egy?l most, tudom hogy nagy eb?d lesz m?r akkor mikor te fogsz fr?st?k?lni. Hazament teh?t az ?fju, ?s jelentette az ur?nak, hogy amit parancsolt, m?r elv?gezte. A Pl?t? k?tfel? n?zett, ?s mond? a feles?g?nek: Hallod-e ez nagyobb ?rd?g mint ?n vagyok, mert ez oly dolgot vitt v?gbe, melyet ?n magam se tudtam elv?gezni: hanem majd parancsolok ?n neki holnap oly dolgot, melyet tudom hogy el nem tud v?gezni. Ezek ut?n adnak az ifjunak egy kev?s kenyeret ?s egy poh?r bort, amely ut?n parancsolj?k, hogy az ?jjel azt a f?ldet, amit a m?lt ?jjel irtott?l, azt felsz?ntsad, ?s k?lessel bevessed, ?s reggelre a k?lest meg is ?reszszed, hogy az ?n asztalomon holnap k?s?t a term?s?b?l ehessenek; ezeket pedig hogyha el nem v?gzed, holnap a pokol dolg?hoz k?ldelek. Ezek ut?n nagy szomor?an elt?vozik az ?fju, ?s kimenv?n j?kor a f?ldre, ott nagyon szomorkodv?n egy fa alatt le?l: h?t ime j?n a tegnapi sz?p Roz?lia, kit mid?n megl?tott az ?fju b?gyadt szemeit re? vetette. Mond neki Roz?lia: No hogyan vagy szivemnek szerelme? Kinek mond? az ?fju, hogy tegnap amit mondottak csak m?g ?lom volt a mai dologhoz, mert csak gondold meg, gy?ny?r? vir?gsz?l! hogy nekem most lehetetlen dolgot parancsoltak, mert a sz?nt?sa a f?ldnek csak meg lehetne m?g, de a k?les megny?veszt?se el?ttem lehetetlennek l?tszik. Mond? neki Roz?lia: Hallod-e, ne b?s?lj semmit, mert ?n rajtad seg?tek, ?s helyetted mindent elv?gzek, csakhogy majd egyszer hajdan?ba el ne felejtkezz?l r?lam, hanem l?gy hivem; melyet az ?fju meg is ig?rt nekie: Hogyha egyszer innen kiszabad?lhatok, teh?t ?r?k?s h?ved fogok maradni, csak most, kedves angyalom, seg?ts rajtam. Ekkor mond Roz?lia: Fek?dj?l le, ?s aludj?l reggelig: majd ?n elv?gzek mindeneket helyetted. Ekkor az ?fju lefek?d?tt, ?s Roz?lia mindent elv?gzett helyette.

Reggelre felkelv?n, mond neki a le?ny: No lelkem, gyere velem, ?s szedj a k?lcsb?l, ?s vidd el az aty?mnak, hogy telj?k be a kedve. Ezek ut?n szedv?n k?lest, viszi Pl?t?nak eleibe ?s mondja: No uram, elv?geztem a parancsolatodat. Ezen Pl?t? nagyon elcsod?lkozott, hogy ? ezt a nagy dolgot nekie elv?gezte; melyet mid?n meghallott az ?rd?g feles?ge, monda Pl?t?nak: Hallod-e, te nem tudsz parancsolni; majd megl?tod, hogy ?n holnap oly dolgot parancsolok neki, melyet tudom hogy el nem v?gezhet. Ezek ut?n adtak nekie viszont egy kev?s kenyeret, ?s egy poh?r bort, melyet mid?n megett, monda Pl?t?: Hallod-e, m?r most ?n neked nem parancsolok, hanem eredj, a feles?gem fog neked valamit parancsolni. Mid?n bement volna az asszonyhoz, k?rdi t?le, hogy mit m?lt?ztatik parancsolni; s mond neki az asszony: ?n most neked nem parancsolok oly sok dolgot, hanem csak azt, hogy azt az egy lovat, mely az ist?ll?ba vagyon, vidd el s?t?lni, ?s mid?n m?r megj?rtattad, azut?n elvidd a kov?cshoz hogy patk?lja meg; de tudod, nem k?t?f?ksz?ron fogod vezetni, hanem re? fogsz ?lni, ?s ?gy fogod j?rtatni. Ne f?lj, mert szelid l?, ?s nem b?nt az t?gedet. Ezek ut?n elmehetsz, hogyha a parancsolatot elv?gezted. Ezzel elmenv?n a fi?, viszont kiment s?t?lni az erd? mell?, ahol ennekel?tte dolgozott; ?s im m?r a sz?p Roz?lia ott v?rta ?tet; ?s mid?n hozz?ja ?rt, nyak?ba bor?lt ?s megcs?kolv?n mond?: Szerelmes gy?ny?r? galambom, mit parancsoltak? add el?, mert a balorc?m nagyon f?jt ma ?jtszaka, netal?n az any?m valamely oly dolgot parancsolt, melyet m?g ?n sem vihetek v?gbe. Monda az ?fju: Oh kedves ?rtatlan kisasszony, a te sz?ved l?tom nagyon kegyes, ?s sz?nakoz?; ne f?lj m?r rajtam, mert a holnapi parancsolat nem oly igen nagy, mint a t?bbi volt, mert csak egy lovat kell j?rtatnom ?s megpatk?ltatnom. Melyet hallv?n Roz?lia, nagyon elfej?redett, ?s monda: No most nem tudom hogy fogsz szabad?lni, mert az any?m lesz az a l?, melyet te fogsz j?rtatni, ?s megpatk?ltatni; de m?g is, ne f?lj, mert az any?mat is ?retted megtagadom, ?s ink?bb elvesztem, csak hogy te l?gy h?v ?nhozz?m. Hanem hallgass a szavamra, ?s eredj m?g ma a kov?cshoz, ?s parancsold meg nekie hogy csin?ljon neked egy m?sf?l arasztos sarkanty?t ?s egy huszonn?gy ?g? tar?jt bele; azok pedig oly er?sen legyenek kik?sz?r?lve, hogy hegyesek legyenek mint a full?nk, ?s ?lesek mint a borotva; azut?n hogy, ha re? ?lsz, hanem m?g az ist?ll?ba ?lj re?, ?gy j?j ki vele az ist?ll?b?l: v?gre, majd ha az ?g alatt leszel, teh?t szor?tsd meg j?l, hogy a sarkanty?nak tar?ja megj?rja a b?lit; ne k?m?ld semmit, azut?n majd rep?l eg?szen a leveg?ig veled, de te ne t?g?ts semmit, hanem egyform?n szor?tsd: ?gy nem vethet le. Azut?n vidd a kov?cshoz, ?s veress r? oly nagy patk?kat a milyet te kiv?nsz, mert ? azt gondolja, hogy t?ged e s?t?l?s k?zben majd elveszejt. M?r most fogd ezt a kis italt, melyet mostan neked adok, ?s idd meg, mert hogyha eztet megiszod, teh?t nem fogsz f?lni tizenk?t ?rd?gt?l se. Mikor az ?fju megitta az italt, monda Roz?lia, hogy: amit ?n neked megmondottam, el ne felejtkezz?l arr?l.

Ezek ut?n haza fele vette az ?tj?t az ?fju, ?s elment parancsolat szerint a kov?cshoz, a ki is nekie parancsolatja szerint megcsin?lta a nagy sarkanty?t, ?s a csizm?j?ra fel is ?ttette. M?snap kor?n m?g hajnalba felkelt, ?s bemegy az ist?ll?ba, ?s k?r?ln?zte a lovat, ?s l?tja hogy mely t?zes szemekkel n?z re?ja. Felnyergelte teh?t, s m?g az ist?ll?ba re? ?lt, ?s ?gy szorongatta a lovat sarkanty?j?val, hogy csak alig szuszogott. Mid?n m?r ki?rt volna a v?rb?l vele, a l? sz?l m?dj?ra kezdi szalad?s?t, a leveg? fel? kezde ugr?lni, de emez mind?g a sarkanty?j?val ?szt?n?zte, ?gy hogy m?r a sarkanty?j?nak a k?t tar?ja ?ssze?rt a b?libe; ezt nem ?llhatv?n m?r ut?bb az ?rd?gi l?, csendesedni kezdett ?s akaratja szerint vele ballagott. Mid?n m?r a kov?cshoz ?rt volt, teh?t a l? alig ?llott a l?b?n, ?s amid?n m?r mind a n?gy l?b?t megpatk?lt?k, haza vitte, ?s az ist?ll?ba bek?t?tte. Azut?n bemegy Pl?t?hoz ?s mond: Uram, ?n m?r kiszolg?ltam az id?met, hanem, fizess m?r most ki, ?s ?n elmegyek. Ekkor elcsod?lkozik Pl?t?, ?s nagy hamars?ggal kifizeti, ?s k?ri ?tet, hogy t?vozz?k el t?le, mert m?r f?lt Pl?t? t?le.

Az ?fju teh?t elmegy ser?nys?ggel, ?s mid?n m?r ment volna az ?ton, teh?t eleibe ?llott a sz?p Roz?lia, ?s monda neki: No kedves galambom, most mindj?rt rossz?l lesz a dolgod, mert az any?mat j?l megk?noztad. Hanem most ?n leszek mindj?rt l? minden hozz? val?val, ?s te ?lj re?m. Ezzel megr?zkodik, ?s l? lett bel?le, ?s az ?fju re? ?lt, ?s sz?l m?dj?ra rep?lt vele Roz?lia. Amint szaladtak, mondja Roz?lia: Nagyon ?g a jobb orc?m, ?s aligha nem az aty?m j?n ut?nnunk; csak n?zz h?tra, hogy nem l?tsz-e valamit? Visszatekint emez, ?s l?t egy nagy fekete felh?t ut?nnok j?nni; mondja az ?fju, hogy egy nagy fekete felh? j?n. Mond a le?ny: Vessed az ?ltalvet?ben l?v? kef?t a fejeden ?ltal; ?s amint levetette, teh?t egy nagy felett?bb s?r? erd? lett bel?le, amelyen m?g ?ltalm?szott a fekete felh?, addig messze haladtak. - Viszont mond Roz?lia: Nem l?tsz-e valamit, kedvesem? Emez mond?, hogy m?r nem messze j?n egy nagy t?zes felh?. Monda Roz?lia: Vessed a vakar?dat a fejeden ?ltal; melyet mid?n elvetett volna, teh?t lett bel?le egy egekig ?r? nagy k?szikla; m?g a t?zes felh? azon ?ltalm?szott, addig ezek messze haladtak. ?jra monda Roz?lia: No most ?n egy f?ld k?les leszek, te pedig leszel v?n ember; s ha k?rdik t?led, hogy nem l?tt?l-e valamit hogy erre ment, mondd hogy akkor l?tt?l, mikor ezt a k?lest vetetted. Azzal ?gy t?rt?nt. Pl?t? arra megy ?s k?rdi az ?reget hogy nem l?tt?l-e erre menni k?t fiatalt, egy ?fju leg?nyt ?s egy le?nyt? Mond az ?reg, hogy akkor l?ttam, mid?n ezt a k?lest vetettem. Visszamegyen h?t az ?rd?g, ?s mondja a feles?g?nek hogy mint j?rt a k?les-?rz?vel. Mond a feles?ge: Eredj hamar vissza, ez az ?reg ember volt az az ?tkozott fattyu, a k?les pedig a le?nyunk, ? ez ut?n iparkodik. Az ?rd?g viszont indul, ?s mint egy f?st ut?nnok ereszkedik. Mond Roz?lia: N?zz vissza, nem l?tsz-e valamit? kinek monda az ?fju, hogy l?t egy nagy veres f?st?t. Mond Roz?lia: ?n k?polna leszek, te pedig pap, ?s ha k?rdi t?led hogy nem l?tt?l-e minket, mondd te: hogy akkor l?tt?l, mikor ezt a k?poln?t ?pitett?k. Oda ?rkezett teh?t a Pl?t?, ?s k?rdi, hogy nem l?tt?l-e egy valami ?fju leg?nyt ?s egy le?nyt erre menni? igen is mond? emez, akkor l?ttam mikor ezt a k?poln?t ?pitett?k. Megharagszik Pl?t? ?s viszamegy, mond? feles?g?nek hogy mit l?tott; mire mond a feles?ge: Mit tudsz te, hiszen t?ged a gyermekek is bolondd? tudnak tenni; meg?llj, mert majd elmegyek ?n, ?s tudom hogy visszahozom ?ket, ?s megmutatom, hogy ?ket meg fogom tan?tani. Ut?nnok ind?l teh?t Pl?t? asszony, ?s amint Roz?lia mondja: nem l?tsz-e valamit kedvesem? mond? amaz: L?tok egy igen nagy t?zes kereket nagy sebess?ggel ut?nnunk forogva j?nni. Kinek mond? Roz?lia, hogy most ?n k?csa leszek, tebel?led lesz egy nagy t?, ?s ?n a t?ba fogok ?szk?lni; a mely is mindj?rt megt?rt?nt, ?s hozz? jut a t?zes ker?k, ?s v?ltozott nagy k?ny?v?, mely a k?cs?t meg akarta fogni, de a k?csa, m?g hozz? kapott, addig mindig lebukott a v?zbe; ?s mid?n sok?ig ?gy vesz?dtek egym?ssal, ?s semmik?pen el nem tudta ragadni, teh?t kimegy a v?zb?l, monda a v?n asszony, hogy ha m?r te ?gy vagy az ?fjuval, tudd meg Roz?lia, hogy ha t?ged az ?fju szeret, teh?t t?ged ?gy elfelejtsen, hogy t?bb? soha ne is n?zzen, mert te engemet megcsalt?l: az ?n anyai ?tkom rajtad! Ezek ut?n a v?n asszony haza ment.

Mid?n m?g egy m?rf?ldnyire voltak az ?fju atyj?nak a h?z?hoz, monda: Roz?lia, kedves Roz?li?m, ?n most elmenek haza, ?s teut?nnad j?v?k kocsival, mivel nem illik hogy ?n a te sz?p szem?lyedet gyalog vigyem be. Ezzel j? rendbe hagyta Roz?li?t, maga pedig haza ment; ?s mid?n m?r haza ment volna, teh?t eg?szen elfelejtkezett r?la, ?s eszibe se jutott t?bb?. A p?nzen, mit a szolg?latb?l hozott, ?kr?ket vett, ?gy gazd?lkodott vagy esztendeig ?s Roz?li?r?l meg sem eml?kezett. Roz?lia b?res?t kedvesinek mag?hoz h?vta ?s mond? neki: Hallod-e bar?tom, mikor haza ?rsz, teh?t mondd mindig ezt a sz?zatot az ?kreidnek, hogy tal?n te is ?gy elfelejtkezt?l a p?radr?l, mint az ?n uram Roz?li?r?l? Melyre a b?res, mid?n az udvarba ment volna, mindig a cs?s ?k?rre l?rm?zott: Mi?rt nem h?zol? tal?n te is ?gy elfelejtkezel el a p?rodr?l, mint az ?n gazd?m Roz?li?r?l? Mid?n a b?res a kapun behajtott volna, az ?fju gazda ?ppen ott ?llott, ?s mag?ban gondolkozv?n, hogy mire menne ez a dolog, mintegy hom?lyban eszibe jutott, hogy valamikor egy Roz?li?t szeretett, ?s k?rdezte a b?resit, hogy mir?l mondja ? azon szavakat az ?kr?knek? Emez mond?, hogy egy sz?p kisasszony mondotta ezt neki, hogy ha az ?kr?ket a kapuba behajtom, teh?t ezt mondjam. Melyet hallv?n az ?fju, eg?szen esz?be jutott az ? kedves Roz?li?ja, kit azut?n haza hozott, ?s megesk?d?tt vele, ?s nagy gazdags?gban ?s gy?ny?r?s?gben ?ltek mind v?gig.

Egy kir?lynak volt h?rom le?nya, akik m?r nagyra feln?ttek, ?s m?g sem eresztette az atyjok a napvil?gra. Egyszer az ?regbik a kir?lyhoz ment, ?s azt mondja neki: F?ls?ges kir?ly, szerelmes aty?m, m?r ?n tizennyolc esztend?s vagyok, ?s a napf?nyt m?g sem l?ttam, az?rt k?ny?rg?k fels?gednek, hogy hadd mehessek s?t?lni. Felel a kir?ly: ?des le?nyom, az meglehet, hanem hogyha kim?gy, t?bbet vissza nem j?hetsz. A le?ny nem gondolt azzal, hanem elment egy t? mell? s?t?lni. Egy nagy s?rk?ny kij?tt a v?zb?l, s a le?nyt elvitte. A kir?ly v?rta a le?ny?t, de az csak ott maradt. Azut?n a k?z?ps? is mikor tizennyolc esztend?s volt, az atyj?hoz ment, ?s mond? neki: F?ls?ges kir?ly, ?des aty?m, az?rt k?ny?rg?k, hogy hadd mehessek s?t?lni. Az atyja azt mondotta: ?des le?nyom; hogyha elm?gy is nem b?nom, de majd te is oda veszel. A le?ny nem gondolt vele, csak elment az is ahoz a t?hoz, amelyn?l a n?nje elveszett: teh?t mikor oda ?rt, egy nagy ?rt?ztat? s?rk?ny a v?zb?l kij?tt, s a le?nyt elvitte. A kir?ly ezen igen nagy b?ban esett. Azut?n nem sok?ra a kissebbik is az atyj?hoz ment, ?s monda: F?ls?ges kir?ly, szerelmes aty?m, k?ny?rg?k, ereszszen s?t?lni: ?n m?r tizennyolc esztend?s vagyok, m?gis a napot nem l?ttam: akarn?k s?t?lni. A kir?ly megengedte. Az is elment ahoz a t?hoz, a kin?l a n?njei elvesztek. Mikor oda ?rt, azt is egy s?rk?ny elvitte. M?r itt a kir?ly oly nagy b?ban esett, hogy mag?n nem tudott seg?teni, csak b?s?lt.

Abban a v?rosban volt egy v?n asszony, akinek h?rom fia volt, az egyik volt Estve, a m?sik ?jf?l, a harmadik Hajnal. A kir?ly kurrent?ltatta, hogy aki a le?nyainak hireket tudja mondani, fele kir?lys?g?t neki adja. A v?n asszony, hogy azt meghallotta, mindj?rt gondolta mag?ban: az ?n fiaim sokat j?rnak, tal?n valamelyik tud h?rt mondani fel?l?k. Mikor azt?n az Este haza ment, annak enni adott, azut?n mond? neki: Fiam, m?r r?gen nem volt?l ide haza, az?rt maradj, fek?dj le, s aludj?l. De az Estve azt mondta, hogy ha az ?jf?l ide haza ?r, nem j?l lesz; de m?g is az anyja szav?ra megmaradt. Az anyja elbujtatta, ?s elaludt; azut?n az ?jf?l is haza j?tt: annak is enni adott, ?s annak is azt mondotta: Fiam, m?r r?gen nem volt?l ide haza, fek?dj le ?s aludj?l. De az is azt mondotta, hogy ha a Hajnal haza ?r, rosszul lesz a dolgom. Felel az anyja: Majd elbujtatlak. Az is lefek?dt, ?s elaludt. V?gre a Hajnal is haza j?tt, az is evett, ?s lefek?dt. Mikor m?r kialudt?k magokat, mind a h?rman f?lkeltek, ?s hogy egym?st megl?tt?k, mind a h?rman megijedtek. Az anyjok pedig azt mondotta nekik: L?tj?tok fiaim, mind a h?rman az ?n fiaim vagytok, az?rt mit f?ltek egym?st?l? hanem azt k?rdem, hogy nem l?tt?tok-e a kir?ly le?nyait? mert azt mondotta, hogy annak ki h?reket hozza a le?nyoknak, fele kir?lys?g?t adja. Felel az Estve: ?n nem l?ttam; az ?jf?l: ?n sem l?ttam sehol. Azut?n felel a Hajnal: ?n l?ttam, ?s nem hogy hirt nem tudn?k fel?l?k mondani, de m?g haza is hozom ?ket. Hanem menjen kend a kir?lyhoz, ?s mondja meg neki, hogy csin?ltasson egy h?romsz?z ?les l?ncot, ?s a v?giben h?t m?zs?s karik?t. Az anyjok elment a kir?lyhoz, ?s megbesz?lte, hogy az ? Hajnal fia mit mondott. A kir?ly nagy hamars?ggal valamennyi kov?cs ?s lakatos volt mind ?sszehivatta, is megparancsolta nekik, hogy ment?l el?bb lehet, a l?ncot megcsin?lj?k; meg is lett. Azut?n elmentek az erd?be mind a h?rman. A Hajnal az Est?nek azt mondja: Eredj, vidd fel a f?ra ezt a l?ncot, s k?sd meg. Este nem birta felvinni a l?ncot. Azut?n az ?jf?lnek is mond?, hogy vigye fel s k?sse meg. Az ?jf?l felvitte s meg is k?t?tte, azut?n lej?tt a f?r?l. V?gre mind a h?rman ?sszeesk?dtek, hogy m?g egy cs?pp v?r lesz benn?k, addig egym?st el nem hagyj?k. Azut?n az Est?nek mondja a Hajnal, hogy menjen le a lyukba; az Estve azt mondta hogy ? nem mer lemenni, azut?n az ?jf?lnek mondta, hogy menjen le, de az is csak azt mondta, hogy ? sem megy le: ism?t ?szveesk?dtek, hogy m?g ? fel nem j?n a lyukb?l, addig ott legyenek.

V?gre a Hajnal lement a f?ld al?, ?s ott egy r?zv?rra bukkant, abban bement, ?s a kir?ly le?nya ott volt. Mond? a le?ny: Jaj kedves Hajnalom! mi hozott ide? menj hamar, mert ha a s?rk?ny haza j?n, ezer lelked lesz is, ?szveszaggat. Felel a Hajnal: ? engem ?szve nem szaggat, hanem mondd meg azt nekem, hogy micsoda er?s az a s?rk?ny? Felel a le?ny, hogy ha haza j?n, egy buzog?nyt bevet a v?rba: hogyha az udvarban veti, akkor oda vagy, de ha be nem tudja vetni, akkor nem lesz oly er?s; ?s pedig egy-egy itce p?linka az itala ?s egy keny?r az ?tele. Monda a leg?ny: Add nekem a p?link?t ?s a kenyeret. A le?ny oda adta, a Hajnal megette. A s?rk?ny mikor ment, egy nagy buzog?nyt vetett a v?r fel? nagy haraggal, hanem be nem tudta a v?rba vetni; a leg?ny kimegy eleibe a s?rk?nynak, a s?rk?ny nagy haraggal neki, ?s ?sszementek, de a Hajnal a f?ldh?z v?gta, ?s hat fej?t lev?gta, s ?gy meg?lte; azut?n a le?nyhoz bement, a le?ny nagy ?r?mmel a nyak?ba esett ?s megcs?kolta, s azt mondta: M?r ?des Hajnalom, ?n a tied vagyok, te pedig az enyim. Azut?n a Hajnal k?rdi: H?t ezt a r?zv?rat nem lehetne-e elvinni vel?nk? Felel a le?ny: Itt van egy r?zvessz?, azzal v?gd meg a v?rat, ?s olyan lesz mint a r?zalma lett bel?le. Azut?n elmentek a m?sik v?rhoz, az meg mind csupa ez?st volt; abba bementek; ott volt a k?zeps? le?ny; az is megijedt, hogy mi hozta oda ?ket, mond?: Menj el ?des Hajnalom, mert ha ezer lelked lesz is, meg?l az uram. A Hajnal k?rdi, hogy mit eszik? felel a le?ny: egy itce p?link?t ?s k?t kenyeret. Mond? a Hajnal: Add nekem azt a p?link?t. A le?ny neki adta ?s a kenyeret megette, a p?link?t megitta. Egyszer a s?rk?ny a h?z fal?hoz haj?totta a buzog?nyt, a Hajnal pedig kiment ?s azt is meg?lte. Azut?n ezt a v?rat is az ez?stvessz?vel meg?t?tte, ?s mindj?rt egy ez?stalma lett. V?gre a harmadikhoz mentek, az is nagyon megijedt, ?s monda: Menj el ?des Hajnalom, mert az ?n uram oly er?s mint a m?sik kett?, az t?ged meg?l, ha ezer lelked lesz is. K?rdi a Hajnal: Mit eszik a te urad? Felel a le?ny: Egy itce p?link?t ?s h?rom kenyeret. Monda a Hajnal: Add ide a p?link?t ?s a h?rom kenyeret; ezt megette, amazt megitta, azut?n a s?rk?nyt v?rta nagy haraggal. Egyszer l?tja hogy j?n egy iszony? s?rk?ny, akinek tizenk?t feje volt; m?g messzir?l meg?rezte, hogy valaki van a h?z?n?l. Az?rt nagy haraggal haza megy, ?s a Hajnal nem volt rest, f?lugrik, ?s ?gy a f?ldh?z v?gja a s?rk?nyt, hogy csak nem eg?szen elbukott a f?ldben, a kardj?t kir?ntotta, ?s mind a tizenk?t fej?t levagdalta; azut?n nagy ?r?mmel ment a v?rba. A le?nyok ?r?mmel fogadt?k, v?gre az aranyvessz?vel megcsapta a v?rat ?s mindj?rt aranyalma lett: Azut?n-elmentek a lyukhoz, els?ben a le?nyokat felk?ld?tte, ut?lj?ra maga ment f?l; a kir?ly v?ra mellett feldobta az alm?kat, ?s h?rom v?r lett, ?gymint arany, ez?st, ?s r?z; azut?n mindenik a maga v?r?ba ment lakni. Reggel hogy a kir?ly f?lk?lt csak el?lm?lkodott rajta, hogy micsoda sz?p v?rak ?p?ltek az ? v?ra mellett, mindj?rt oda ment, ?s hogy l?tta le?nyait, nagy ?r?mmel k?sz?ltek a lakodalomhoz, annak megt?rt?nte ut?n most is ?lnek, ha meg nem holtak.

Mid?n a v?rnyomon ?gy mendeg?ltek, teh?t l?tt?k hogy a v?rnyom egy nagy k?szikl?ba vezetett, mert a vasorr?nak az ?lla b?ven v?rzett. Mid?n a k?szikl?nak a ny?l?s?hoz k?zel ?rtek, kardot h?zv?n nagy b?tors?ggal bementek. Mid?n a barlangban m?r nagyon messze mentek volna, teh?t l?ttak egy nagyon sz?p t?gas m?rv?ny gar?dicsot, ?s ezen befel? indultak mind?g a v?rnyomon, ?s mid?n m?r eg?sz h?rom napig mentek, teh?t v?gre egy sz?p gyepet ?rtek, melyen megindulv?n, ?s mind?g sz?ntelen a v?rnyomon menv?n, v?gre t?vulr?l megl?tnak egy nagyon sz?p h?zat, melyhez mid?n k?zel?tettek, eleikben j?n egy sz?p le?ny ki is mid?n k?sz?nt?tte, ny?jas ajakkal mondja hogy j?nn?nek be egy kev?s nyugodalomra. Ezek pedig k?rdezt?k, hogy nem l?tta-e a vasorr? b?b?t erre menni? aki is mond?, hogy m?r nem igen messze vagyon ide lak?sa, nem sok? oda ?rtek. Ezek ut?n bementek a le?ny k?r?s?re, ?s ez eleikbe hozott ?telt ?s italt, ?s bar?ts?gosan megk?n?lta ?ket; ezek pedig k?rdezv?n hogy mik?pen vagyon hogy ?pen maga lakik ebben az ?p?letben? mond? a le?ny: Az ?n aty?m ennek az orsz?gnak kir?lya volt: de mid?n ez az ?tkozott vasorr? ide j?tt, teh?t a n?p?nket mind elvesztette, az aty?mat szolg?j?v? tette, magamat pedig itt hagyott; nem tudom, hogy m?g engemet is nem fog-e elvesz?teni: b?r csak az isten adn?, hogy valamik?p ezt az ?tkozott vassorr?t valaki elvesz?ten?: akkor ?n is boldognak mondhatn?m magamat.

Monda ekkor Z?ldike: tudod bar?tom, ?n most elmegyek, ?s a vasorr?t kiv?gzem hogy ha lehet; hanem el?bb itt hagyom a fej?r kend?met, ?s hogyha v?rcseppeket fogsz egyszer rajta l?tni, teh?t indulj ut?nnam, ?s keress fel, mert akkor tudhatod hogy nagy szerencs?tlens?gben j?rok, ?s ha lehet, seg?ts rajtam.

Ezek ut?n megcs?kolv?n a bar?tj?t, t?le elbucsuzott.

Elindult most a z?ld vit?z, ?s nem sok id? m?lva megl?tja t?volr?l a vasorr?nak f?nyes rezidenci?j?t. Mid?n haza ?rt, l?t kint szomor?an ?ld?gelni egy tisztes ?reg embert; k?sz?n neki, a ki is fogadja k?nnyes szemekkel, ?s meg?leli a z?ld vit?zt ?s monda: Oh csakhogy l?thatok m?g is embert, aki is oly igen r?gt?l fogva kiv?ntam m?r l?tni. Monda Z?ldike: Hallod-e bar?tom, mondd meg ?nnekem, itthon vagyon-e az a vasorr?? Emez pedig mond?, hogy elment a Veres tengereken t?l gy?gy?t? f?vet szedni mag?nak, mivel az ?ll?t valaki lev?gta a m?s vil?gon. Kinek mond a Z?ldike: Hallod-e j? ?reg, azt ?n cselekedtem, hanem m?g az ?letit is akarom venni; csak mondd meg hogy mikor j?n ? haza, hogy bizonynyal tudhassam. Monda az ?reg: Hallod-e hatalmas vit?z, figyelmezz szavaimra, akkor szerencs?s leszel. Majd ha ? haza j?n, teh?t marasztani fog eb?dre, ?s te b?tors?gossan megmaradhatsz, ?s ehetel b?tran minden ?tel?b?l! de ha egyszer eb?d ut?n a szob?b?l ki fog menni, te mindj?rt ut?na indulj, mert ha mindj?rt ut?na nem indulsz, teh?t szerencs?tlen leszel, minutum alatt annyi katon?t hoz r?d fegyverrel, hogy ha m?g oly er?vel birsz is, meg nem szabad?lhatsz. Bevitte azut?n a vit?zt a szob?ba, ?s italt ad nekie. Ezennk?zben haza ?rt a vasorr? b?ba is, ?s megl?tja a z?ldvit?zt, ?s ny?jasan k?sz?ntv?n, marasztalja ?tet eb?dre; mid?n eb?deltek, k?rdi a vasorr?, hogy mi?rt utazik, holott m?r tudta, de m?g is tudakozta t?le. Eb?d ut?n kiford?lv?n a szob?b?l, tetteti mag?t hogy neki k?l?n?s dolga volna, de a vit?z ut?na ind?l hirtelen, ?s mid?n a szob?t r?nyitotta volna, a vasorr? m?r a sz?v?shez akart fogni, akit is azon a helyen mind sz?kest?l egy?tt ?sszeapr?tott. Ezzel kiment az ?reghez s monda neki: No j? ?reg, ?n m?r kiv?geztem a te ellens?gedet a vil?gb?l, nem fog m?r az t?bb? neked ?rtani; kinek azut?n elbesz?lte az ?reg az ? sok b?jait, ?s hogyan pusztitotta el a vasorr? az ? eg?sz birodalm?t. Ezek ut?n estve lett, ?s mind a ketten nyugv?sra mentek.

Reggelre kelv?n, kimegy Z?ldike a fris leveg?re, ?s mid?n a t?gas mez?s?gen s?t?lt, megl?t t?vur?l egy gy?ny?r? s?t?l? helyet, amely csupa c?drusf?b?l volt, ?s egy sz?p fris forr?s h?v?s?ttette, a forr?snak feneke pedig aranyf?venyt termett. Ezt l?tv?n Z?ldike, nagyon csod?lkozott ennek a sz?p helynek a k?rny?k?n: ilyen andalg?saiban le?lt egy s?r? bokorba a sz?p p?zsitra. Nem sok id? m?lva l?t h?t fej?r hatty?t a forr?s mell? lesz?llani, ?s megr?zkodv?n lett mindegyikb?l egy-egy hajnali sz?ps?g? le?ny, de egyik koron?t viselt fej?be: ez szebb vold mindegyikn?l; ezek ut?n megf?rdv?n, viszont hatty?k?pekben elrep?ltek. Ezt hogy megl?tta Z?ldike, nem tudta mire v?lni ezt a t?nd?ri l?tom?nyt. Ily k?pzel?d?sei k?z?tt teh?t visszafel? ment, ?s feltette mag?ban, hogy akarmint teszi szerit, de ?neki ezt a kimondhatatlan sz?ps?get meg kell nyerni ?s mag??v? tenni. Ilyen gondolkoz?s?ban haza ?rt az ?reghez, kinek elbesz?llette, hogy ?s mik?nt j?rt, kinek monda az ?reg: B?r ne l?ttad volna, j? fiam, ezt, mert az leszen neked v?gs? veszedelmed, mert nincsen olyan er?, hogy azt megfoghassa, hanem ha te az ?n szavamat megfogadod, akor szerencs?s lehetsz m?g, ?s ?tet elfoghatod, ?s magad?v? teheted, Z?ldike mindenre ig?ri mag?t, csak hogy tan?csoljon neki az ?reg olyast, amik?p azt a le?rhatatlan sz?ps?get maga?va tehesse. Mond? az ?reg: No h?t figyelmezz szavaimra. Eredj holnap reggel viszont a forr?shoz, ?s ott ahol f?rd?ttek, vagyon egy nagy k?, ?s mellette egy bokor, rejtsd magad a bokorba, ?s mid?n l?tod, hogy az akit te ?hajtasz, a koron?j?t leteszi fej?r?l a k?re, teh?t ragadd el a koron?t, ?s szaladj vele ide; de azt mondom, hogy ha szalad?sban fogsz lenni, akarmit mond ?s ig?r, teh?t vissza ne tekints, mert hogyha visszatekintesz, ha ezer lelked lesz is, meg kell halnod: hanem csak te j?j: majd elj?n ? is te veled eg?sz ide hozz?m, azut?n b?nj?l vele amint tetszik.

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet