Read Ebook: Pöhölyék by G Rdonyi G Za

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 3422 lines and 139372 words, and 69 pages

Produced by: Albert L?szl? from page images generously made available by the Google Books Library Project

G?RDONYI G?ZA

P?H?LY?K

- A b?ny?sz. - Hol h?lunk meg? - A tej. -

NEGYEDIK KIAD?S

BUDAPEST, 1910

SINGER ?S WOLFNER KIAD?SA

BUDAPESTI HIRLAP NYOMD?JA.

P?H?LY?K

A P?h?ly-gyerekek m?g akkor kicsinyek voltak: J?nos n?gy esztend?s, P?ter h?rom esztend?s.

Az anyjuk fak?, sov?ny asszony. Gyakorta k?h?g?tt. N?ha annyira k?h?g?tt, hogy le?lt ut?na pihenni, ?s szomor?an t?masztotta fej?t az ?gy v?ll?hoz.

Egy napon, mikor a g?ly?k k?lt?zk?dtek, sok ?regasszony fordult meg a h?zban. Bej?rtak a bels? szob?ba, ?s s?hajtoztak, a szem?ket t?r?lgett?k.

Az egyik mag?hoz vonta a J?nos sz?szke fej?t, ?s ?gy sz?lt hozz?:

- Te sz?g?ny kis ?rva!

J?nos nem ?rtette: m?rt sajn?lkoznak rajta? Hiszen se el nem esett, sem az ujj?t nem metszette meg, sepedig nem verte meg senki.

P?t?rke vadgeszteny?vel j?tszott az eresz alatt: b?gr?be rakta, meg kiguritotta bel?le. Az ?regasszony ?t is k?r?lsimogatta ?s f?lvette az ?l?be. ?s rajta is sajn?lkozott:

- Te sz?g?ny kis ?rva!

Megcs?kolta a v?n. P?t?rke ?sszesunyoritotta a szem?t. Nem szerette, ha cs?kolt?k.

Azt?n kicsoszogott egy m?sik ?regasszony is. Az is fel?lelgette a k?t gyereket. Az is megsajn?lgatta:

- Sz?g?ny, sz?g?ny ?rv?k! Nincs m?r any?tok!

A k?t gyerek r?csod?lkozott az ?regasszonyra. Nem mond az igazat. Hogy is ne volna anyjuk; mindig is volt, mindennap volt. Most is van. Odabent van a szob?ban. Fekszik.

J?nos megr?ntotta P?ternek a lajbij?t:

- Gyer?nk a szinbe!

?tfutottak az udvaron. A sz?n j? j?tsz?hely. Sz?na is van benne. A sz?na puha ?s j?szagu. A cica is odaj?r j?tszani. Ide-oda hempereg a sz?n?ban. Olykor a h?t?ra fekszik, ?s egy sz?l sz?n?t vesz a n?gy l?ba k?z?: azzal csiklandozza a bajusz?t.

Egyszercsak megjelent a sz?n el?tt az apjuk. Az arca s?rga volt; a szeme v?r?s.

- Gyertek fiaim, - sz?lott.

Gy?ng?den megcs?kolta mind a kett?j?ket. S megfogta a kez?ket, ?s bevezette ?ket a szob?ba.

Az anyjuk ime ott fekszik most is, csakhogy a szoba k?zep?re tett?k az ?gy?t. A szeme be van h?nyva. A k?t keze egybe van t?ve. Bizonyosan im?dkozik. Mellette k?t nagy cifra gyertya ?g.

J?nos ismeri azokat a gyerty?kat: ott l?gtak azel?tt a t?k?r mellett.

Egyszer k?rdezte is J?nos:

- ?d?sany?m, mikor gy?ti m?n m?g ezt a k?t sz?p gyerty?t?

Az anyja m?ly szem-behuny?ssal felelte:

- Majd az ?d?sap?tok m?ggy?ti.

- Mikor?

- Nem sok?ra meggy?ti ?d?s kis csirk?im. Cs?koljatok m?g akkor ?ng?m, mert annak ut?na m?g nem cs?kolhattok t?bb? soha.

H?t most ?g a gyertya. Az anyjuk ott fekszik hanyatt az ?gyon. Alszik. De nagyon sz?p. A fej?n koszor? van. Azel?tt ott volt az a koszor? a falon, ?veg alatt. Hervadt a koszor?, de m?gis sz?p.

Az apjok meg?llott vel?k az ?gy el?tt, ?s f?lemelte J?nost.

- Cs?kold m?g any?dat jobbfel?l is, balfel?l is.

Mind a ketten megcs?kolt?k az anyjukat. Hideg volt az anyjuk ?s mozdulatlan. Nem emelte f?l a kez?t, hogy megsimogassa a fej?ket, nem is cs?kolta ?ket vissza. Nagyon aludt.

M?snap d?lut?n bevittek a h?zba egy hosszuk?s sz?p fekete l?d?t. Cifra bet?k csillogtak azon, sz?p aranyos cifra bet?k.

?s a l?da ut?n k?vetkezett egy nagy fakereszt is. De azt csak az udvaron hagyt?k. Hozz?t?masztott?k a falhoz.

J?nos mindezt az ablakon ?t l?tta, mikor ?lt?ztett?k. Az ?nnepl? ruh?j?t adt?k r?. A p?rge uj kalapj?t tett?k a fej?re. P?t?rk?re is az ?nnepl? szokny?t adt?k. Mert P?t?rke akkor m?g szokny?ban j?rt.

A h?zban ?s udvaron asszonyok ?s emberek sokadoztak. J?ttek-mentek ott, s halkan besz?ltek, sohajtoztak. ?ket meg ?tvitt?k addig Pulyka-Szab??khoz a szomsz?dba.

Pulyka-?rzsi n?ni s?lt krumplit adott nekik, ?s sirva biztatta ?ket:

- ?gyet?k ?rv?k, ?gyet?k.

A k?t gyerek komolyan ?s figyelemmel n?zte a j?iz? illattal p?rolg? s?lt krumplit. Azut?n P?t?rke bel?falt. A krumpli feh?r lisztje szinte porzott a foga k?z?tt. K?r?ln?zett, hogy l?tja-e valaki? Nem: senki. J?noshoz fordult ?s r?mosolygott.

D?lut?n harangoztak.

Az ?reg Pulyk?n? f?lvette P?t?rk?t az ?l?be.

- Gyert?k kicsinyeim...

M?st is akart m?g mondani, de nem f?rt ki a sz?j?n. Pedig nagy sz?ja volt. Csak h?zogatta, r?ncolgatta azt a j?s?gos v?n ?br?zat?t. V?g?l azt?n mikor l?tta, hogy nem ura a besz?dnek, belet?r?lk?z?tt ?cska k?k zsebkend?j?be. Megt?r?lte a P?t?rke arc?t is, s leveregette a ruh?j?r?l a krumpli-morzsal?kot.

K?zen fogta J?nost, ?s ?tvitte ?ket, haza.

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet